Tóth Sándor: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 29. - A Bakonyvidék és a Balaton-medence szitakötő-faunája (Insecta, Odonata) (Zirc, 2005)

Eredmények - Felszíni állóvizek

van. Ezek közül itt érdemes kiemelni, hogy elsősorban a lárva és/vagy a lárvabőr jelenléte bizonyítja, hogy egy faj az adott víztérben fejlődött. E téren még mind a Bakonyvidéken, mind a Balaton-medencében bőven akad kutatnivaló. Azt azonban a jelen kötet kapcsán is érdemes röviden áttekinteni, hogy milyen gyakoribb tenyészőhely típusok fordulnak elő a területen, illetve ezekben az eddigi tapasztalatok alapján milyen fajok lárvái élnek. Az áttekintéshez Dévai György víztértipológiával kapcsolatos munkássága (DÉVAI 1997) szolgáltatja az alapot. Felszíni állóvizek A vizsgált terület felszíni állóvizei közül kétségtelenül a Iitoriprofundális típusú sekélytó kategóriába sorolható Balaton a legjelentősebb. A tó medrének túlnyomó része a Iitoriprofundális zónához tartozik. Szitakötő-faunája már az eddigi adatok alapján is gazdagnak nevezhető. A Balaton faunájának kutatásában különösen nagy jelentőségű a lárvák (lárvabőrök) gyűjtése, mivel a tó környékén számos kisebb-nagyobb állóvíz és vízfolyás található, így a tóparton röpködő szitakötők fejlődési helye meglehetősen bizonytalan. A Balaton-medencében sekélytó típusú tározónak tekinthető a Kis-Balaton I. tározó (Hídvégi-tó), valamint részben az eredeti Kis-Balatont is magában foglaló, még jelenleg is létesítés alatt álló Kis-Balaton II. tározó (KBVR-II.). Különösen az utóbbinak (lárvák és lárvabőrök gyűjtésére is alapozott) szitakötő-faunáját ismerjük jól, elsősorban Ambrus András, Bánkuti Károly és Kovács Tibor munkássága eredményeként. A Bakonyvidéken több kopolya típusú tározó kategóriába sorolható vizet ismerünk. A Gaja-völgyben, részben Fehérvárcsurgó, részben Kincsesbánya közigazgatási területén létesített Csurgói-tározó szitakötő-faunáját (főleg imágókra alapozva) viszonylag jól ismerjük. Eddig 39 fajt sikerült gyűjteni a víztér mellett. Ugyancsak jelentős kiterjedésű a Nagyteveli-tározó, ahol már az eddigi viszonylag kevés imágógyűjtés 28 faj kimutatását eredményezte. Említést érdemel még a városlődi Kálvária-völgyi-tározó (29 faj). Kopolya típusú egyéb mesterséges állóvíz Várpalota közelében a Bánta-tó, melynek szitakötő-faunáját csak a legutóbbi években kezdtük vizsgálni. Az eddig kimutatott fajok száma jelenleg 20, melyek közül 6-nak a lárvája is előkerült. A tó helyén korábban külszíni lignitbánya működött, ahová nagy mennyiségű karsztvíz tört be olyan váratlanul, hogy a gépeket már nem is tudták kimenekíteni. A víztér ma a Bakonyvidék tájképileg is legszebb tavainak egyike. E típusba tartozik a herendi bányatavak egyik tagja a Búvár-tó (20 faj), mely nevét arról kapta, hogy 30 méter körüli mélysége alkalmassá teszi a búvárkodás gyakorlására. A Bakonyvidéken és a Balaton-medencében egyaránt gyakoriak a kistavak. Ide sorolható a Balaton-felvidék egyik legismertebb kistó típusú természetes állóvize a nagyjából fele-fele részben Kővágóörshöz és Köveskálhoz tartozó Komyi-tó, ahol viszonylag jelentős odonatológiai vizsgálatok folytak. Bár aszályos években teljesen kiszáradhat, szitakötőfaunája gazdag, a víztértől kimutatott fajok száma 35. További viszonylag jól kutatott állóvizek a Fekete-hegy fennsíkján a Bika-tó (25 faj) és -à Monostori-tó (21 faj). A Balatonfelvidék további tavai közül ide tartozik a Kálomisz-tó (24 faj). Gyakori a Bakonyvidéken a kistó típusú tározó. Ezek faunája általában közepesen gazdag. Említést érdemel Városlődön a részben horgászati célokat szolgáló Karthauzi-zápotiározó (28 faj). Bár vizét időről-időre leeresztik, a feltöltés után néhány éven belül ismét benépesítik a szitakötők. A Paloznak közigazgatási területéhez tartozó, a Lovasi-séd vizének tisztítása érdekében létre-