Tóth Sándor: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 29. - A Bakonyvidék és a Balaton-medence szitakötő-faunája (Insecta, Odonata) (Zirc, 2005)
Eredmények - Felszíni állóvizek
hozott Lovasi-tározó szitakötő-faunája, a jól érzékelhetően szennyezett vize ellenére is gazdagnak nevezhető, 32 fajt sikerült onnan kimutatni. Számottevő faunával rendelkezik a kisebbek közül az Olaszfalu határában csak néhány évvel ezelőtt épített Csicsó-völgyi-tározó (29 faj), a Gaja-völgyben az Erdész-tó (32 faj), vagy a régebbiek közül a németbányai Pisztrángos-tó (22 faj). Az ugyancsak gyakori kistó típusú halastó szitakötő-faunája akkor lehet érdekesebb, ha a víztér több elszigetelt, gazdag hínárvegetációval benőtt víztestre tagolódik. A Balaton-medencében pl. a Földvári-halastó (21 faj) és a Fonyódi-halastó (20 faj), a Bakonyvidéken a Romándi-halastó (24 faj) és a Vázsonyi-halastó (23 faj) faunájáról rendelkezünk adatokkal. Ide sorolható még a Hajmáspusztai-halastó. Az újabban horgászati célokat is szolgáló víz kitűnik szitakötőkben való gazdagságával. Eddig 31 faj előfordulását tartjuk nyilván a víztértől. Rengeteg a területen a kistó típusú egyéb mesterséges állóvíz. Közülük nagyon soknak a szitakötő-faunája megérdemelné a rendszeresebb kutatást. Az eddig alaposabb vizsgáltak közé tartozik pl. a Kisösküi-forrástó (29 faj), a Szápári-horgászta (31 faj) és a Kádártai-horgásztó (30 faj). A hazánk vizei között különleges helyet elfoglaló fertők nem különösebben jellemzők területünkre. Részben a fertő típusú természetes állóvíz kategóriába sorolható ugyan a korábbi állapotában a Kis-Balaton, melynek főleg már csak a Diás-sziget környékén (Vörsivíz, Zalavári-víz) találhatjuk meg a leginkább még természetközelinek nevezhető részleteit. Megkülönböztetett figyelmet érdemelnének a Bakonyvidéken még meglévő lápok. Ezek lényegében a dagadóláp, más néven felláp típusba sorolhatók. Ismertebb közülük az öcsi Nagy-tó, amelynek faunája imágók alapján nem különíthető a hozzá közvetlenül csatlakozó kis mesterséges mocsárétól. A Nagy-tó jelenleg ismert szitakötő-faunáját 37 faj alkotja, melyek közül 13 lárva és 9 lárvabőr alakban is előkerült. Értékes vizes élőhely a Fekete-hegyen (Szentbékkálla) található Barkás-tó is, ahonnan eddig 27 szitakötő faj előfordulásáról tudunk. A vizsgált terület minden kisebb táján előfordul mocsár típusú víz. A számos mocsár típusú természetes állóvíz közül, gyakori kiszáradása ellenére, érdekesebb a kapolcsi Kálomisz-tó (24 faj), az ugyancsak gyakran kiszáradó, még kevésbé kutatott monoszlói Hegy-tó (17 faj) és az öcsi Büdös-tó (15 faj). Mind a Balaton-medencében, mind a Bakonyvidéken számtalan értékes élőhely tartozik a mocsár típusú mesterséges állóvíz kategóriába. A Balaton-medence vizei általában még rendszeresebb kutatásra szorulnak. Ilyenek pl. a részben Ordacsehihez, részben Fonyódhoz tartozó Buga-szegi-berek (26 faj), a badacsonytomaji Nádas-tó (21 faj), a Nagy-berek területén a Szentpáli-berek (18 faj) és a Nekota (25 faj). A Bakonyvidék mocsár típusú mesterséges állóvizei lényegesen jobban kutatottak. A szitakötők szempontjából egyik legértékesebb élőhelynek bizonyult jelenlegi állapotában az egykori, az 1960-as évek végén még halastóként működött Gyulafirátótihalastó. Nem csupán a kimutatott magas taxonszám (43 faj) hanem több értékes elem (pl. Leucorrhinia pectoralis, Sympetrum danae) előfordulása is jellemzi. Ide kívánkozik még a Kab-hegyen a Nyír-tó (32 faj) említése. Számos szitakötő fejlődését teszik lehetővé a területen található kisebb-nagyobb tömpölyök, melyek közül mind a tömpöly típusú természetes kisvíz, mind a tömpöly típusú mesterséges kisvíz nagyon gyakori. Kiemelkedően értékesnek bizonyultak a volt Szarvaskúti-kavicsbányában képződött kisebb tömpölyök, ahonnan 16 szitakötő faj előfordulását sikerült kimutatni. Lényegesen alacsonyabb fajszám jellemzi a Zamárdihoz tartozó Tóközi-kistó (8 faj), az óbudavári Mosó-kút (7 faj) és Nagyvázsonyban a Vázsonyi-forrástömpölyök (7 faj) szitakötő-faunáját.
