Tóth Sándor: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 29. - A Bakonyvidék és a Balaton-medence szitakötő-faunája (Insecta, Odonata) (Zirc, 2005)

Eredmények - A szitakötő-fauna minőségi összetétele - A szitakötő-fauna UTM hálótérképezésének eredményei

pontosabb képet nyújtanak Dévai György, Bodnárné Pálosi Gabriella és Benedek Pál a szitakötők magyarországi előfordulási adatainak elemzésével kapcsolatban, lényegesen több információ birtokában készült, 6x6 km-es mezőkre osztott elterjedési térképei (DÉVAI et al. 1976). Ezeken már mód nyílott a különböző nagyságú települések, továbbá konkrét gyűjtőhelyek (vízfolyások, tavak, völgyek, hegyek stb.) kódlista segítségével történő azonosítására. A szitakötők elterjedésének térképezésében újabb lehetőség nyílott az UTM hálótérképek megjelenésével. Ezek sokoldalú felhasználását bizonyítja a Dévai György, Miskolczi Margit, Pálosi Gabriella, Dévai István és Harangi János közreműködésével összeállított, a hazai szitakötő imágók 1982-ig közölt előfordulási adatainak UTM hálótérképeken való bemutatását tartalmazó kötet (DÉVAI et al. 1994). Az UTM hálótérkép képezi az alapját többek között a szitakötők később ismertetésre kerülő gyakorisági kategóriákba való besorolásának, valamint a vizes élőhelyek szitakötők segítségével történő minősítésének. Bőségesen találunk a szitakötők regionális feldolgozásával kapcsolatban készült elterjedési térképeket is, melyek közül csupán néhányat említünk. Ambrus András, Bánkuti Károly és Kovács Tibor a Kisalföld és a Nyugat-magyarországi peremvidék Odonata faunáját ismertető kötetükben valamennyi faj UTM hálótérképét közreadják (AMBRUS et al. 1992). A Bakony szitakötő faunájáról összeállított korábbi kötet (TÓTH 1980), ugyancsak tartalmazza a fajok lelőhelyeit általánosságban szemléltető egyszerű „elterjedési" térképet (10. ábra). 10. ábra: A Sympecma fusca bakonyvidéki lelőhelyei az 1970-es évek végén (TÓTH 1980)