Tóth Sándor: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 29. - A Bakonyvidék és a Balaton-medence szitakötő-faunája (Insecta, Odonata) (Zirc, 2005)

Történeti áttekintés

tokkal. A ritkább taxonok közül két faj, az Ophiogomphus cecilia (Kup) és a Leucorrhinia pectoralis (Pannonhalma) a Bakony peremvidékéről származó adata érdemel említést. Sátori József 1938-ban a Dunántúlon végzett gyűjtései alapján 9 gyakoribb szitakötő fajt említ a Bakonyvidékről és a Balaton környékéről, elsősorban Tihanyból (SÁTORI 1939). Sípos Imre és Weninger Tibor Veszprém környékén, a Séd völgyében végeztek zoológiai megfigyeléseket. Munkájuk során néhány szitakötő faj (pl. Pyrrhosoma nymphula) előfordulását is regisztrálták (SÍPOS - WENINGER 1979, 1984). Steinmann Henrik több dolgozata is tartalmaz adatokat a Bakonyvidék és a Balatonmedence szitakötő-faunájára. A hazai szitakötők repülési idejének vizsgálatával foglalkozó dolgozatában (STEINMANN 1959a) a Természettudományi Múzeum gyűjteményében, valamint publikációkban előforduló adatokat használt fel. A rendelkezésre álló irodalmi adatok mellett, a budapesti Természettudományi Múzeum, néhány vidéki múzeum, továbbá amatőr gyűjtő anyagának felhasználásával összeállította a fajok elterjedési térképeit, melyek jól szemléltetik a fauna kutatottságának akkori állapotát (STEINMANN 1959b). A magyarországi szitakötők faunisztikai és etológiai adatait közreadó dolgozatában (STEINMANN 1962), a felsorolt fajok többségénél szerepel a Bakony és/vagy a Balaton térségének is egy vagy több lelőhelye. Szitakötő határozójában (STEINMANN 1984) említi a fajok egy részének előfordulási helyét is. 32 faj esetében többek között a Bakony és a Balaton térsége is szerepel lelőhelyként, általában település formájában. A ritkább taxonok közül ilyenek a következők: Aeshna viridis, Epitheca bimaculata, Leucorrhinia pectoralis, Sympetrum danae, Sympetrum pedemontanum. Tóth Sándor számos munkájában foglalkozik a Bakonyvidék szitakötő-faunájával. Első idevágó dolgozatában (TÓTH 1973) összefoglalja az 1970-es évek elején rendelkezésre álló fontosabb irodalmi és gyűjteményi adatok alapján a Bakony hegység szitakötő-faunájára vonatkozó ismereteket. Ennek alapján a hegység faunáját 47 fajban határozza meg. ,/l Bakony természeti képe" program keretében, a saját és mások által 1980-ig végzett gyűjtések eredményeképpen rendelkezésre álló adatok alapján állította össze a Bakony hegység szitakötő faunájára vonatkozó információkat. ,A Bakony természettudományi kutatásának eredményei" sorozatban megjelent kötet 51 fajnak a tágabb (természetföldrajzi értelemben vett) Bakonyban való előfordulásáról közöl adatokat (TÓTH 1980). A Kornyi-tó szitakötő faunájának mennyiségi és minőségi vizsgálatával foglalkozó dolgozata (TÓTH 1981), 35 fajnak a tónál való előfordulásáról tudósít. Az élőhely értékességét több ritkának mondható faj (Leucorrhinia pectoralis, Somatochlora aenea, Sympetrum depressiusculum) kimutatása bizonyítja. A Hatodik Nemzetközi Odonatológiai Szimpozionon (Svájc, Chur, 1981) tartott előadásának anyagából készült dolgozata 34 fajt említ a Bakonyból (TÓTH 1983). Gyűjtései során 16 gyakori szitakötő előfordulását mutatta ki a zirci arborétumból (TÓTH 1985a). A túlnyomórészt az 1978 és 1986 közötti időszak, gyakorlatilag a Bakonyvidék egészére kiterjedő gyűjtéseinek eredményét közreadó dolgozata (TÓTH 1985b), 49 faj adatait tartalmazza. Ezzel a hegységből kimutatott szitakötő fajok száma 53-ra nőtt. A tihanyi Külső-tó szitakötőit ismertető dolgozatában (TÓTH 1990a) leírja, hogy az 1970-es évek végén, valamint az 1980-as évek elején nagyon gazdag volt a víztér szitakötő faunája, a kimutatott fajok száma elérte a 40-et. Feltűnően erős populációja élt a területen több fajnak, közülük elsősorban a Leucorrhinia pectoralis-nak. A Bakonyvidéken folyó odonatológiai kutatások eredményeképpen, a hegység faunájára újnak bizonyult, valamint ritkának számító fajokat ismertető dolgozatából (TÓTH 1990b) kiderül, hogy a hegységből az 1980-as évek végéig 56 szitakötő taxon előfordulását tekinthetjük igazoltnak. A Balaton-felvidékről, valamint a Tapolcai-medencéből