Tóth Sándor: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 29. - A Bakonyvidék és a Balaton-medence szitakötő-faunája (Insecta, Odonata) (Zirc, 2005)
Történeti áttekintés
a Balatonba torkolló néhány jelentősebb kisvízfolyásában élő szitakötő-fauna összehasonlító vizsgálatával foglalkozó dolgozata (TÓTH 1996) 29 fajt tartalmaz. A magas fajszám annak köszönhető, hogy a kutatott vízfolyásoknak több lassú áramlású és dús vegetációjú szakasza van, melyben elsősorban állóvizekre jellemző szitakötők lárvái is nagy számban fejlődnek. A kimutatott fajok közül az Onychogomphus forcipatus emelhető ki. A Pyrrhosoma nymphula interposita előfordulási sajátosságaival foglalkozó tanulmányában (TÓTH 2001a) rámutat arra, hogy hazánkban, az 1950-es években még ritkának tartott szitakötő a Bakonyban általánosan elterjedt. A dolgozatban felsorolt 141 lelőhely az elmúlt években néhány újabbal gyarapodott. A „Somogy fauna katalógusa" részére, túlnyomórészt a területet érintő 22 odonatológiai irodalom adatainak felhasználásával, 55 fajt sorol fel Somogy megyéből, beleértve a Balaton déli partvidékét is (TÓTH 2001b). Az Ugod közigazgatási területéhez tartozó Vörös János-séd völgyében 1959 és 2001 között (részben mások által) végzett kutatások eredményeit összefoglaló dolgozata (TÓTH 2000) 39 fajt tartalmaz. A völgy kisvízfolyása a Cordulegaster bidentatus állandó és eddig ismert legjelentősebb bakonyi populációjának élőhelye. További említésre érdemes fajok a területről: Ophiogomphus cecilia, Sympetrum danae, Sympetrum pedemontanum. Végül a Hévízi-forrástó kutatása során 5 faj lárvájának a tó sekély részében való fejlődését mutatta ki (TÓTH 2002). Újhelyi Sándornak is több dolgozata érinti területünket. Az Országos Természettudományi Múzeum közép-európai szitakötő gyűjteményének faunisztikai adatait közlő dolgozatában (ÚJHELYI 1955) 35 faj található a Bakonyvidék és a Balatonmedence területéről. Említést érdemel az Ophiogomphus cecilia (Kup) és az Epitheca bimaculata (Tihany). Közel 20 éves szitakötő gyűjtéseinek faunisztikai adatait közreadó dolgozatában (ÚJHELYI 1959), 21 faj található a Bakony és a Balaton térségéből. Érdekesebb közülük az Ophiogomphus cecilia említése Bakonybélből. Az 1987. december 31.-ig, országosan végzett és korábban még nem publikált szórványgyűjtéseit közreadó dolgozatában, szerepel néhány faj a Bakony és a Balaton vidékéről is (ÚJHELYI 1993). Varga Zoltán a vörös légivadász új alfajának (Pyrrhosoma nymphula interposita Varga, 1968) leírását tartalmazó dolgozatában, a taxonnak a Bakony területéről abban az időben ismert lelőhelyét (Vörös János-séd) is felsorolja (VARGA 1968). Vass Imre az 1987. december 31-ig végzett szórványgyűjtéseinek eredményeit közreadó dolgozatában (VASS 1998) az öcsi Nagy-tóról is közli néhány faj adatát. Vángel Jenő a történelmi Magyarország szitakötő-faunájához adatokat szolgáltató dolgozatában (VÁNGEL 1905), 8 gyakori faj szerepel Balatonfüredről és Keszthelyről. Vizslán Tibor több dolgozata érinti a Bakony és a Balaton térségét. A Dunántúlon végzett szitakötő gyűjtéseit tartalmazó dolgozatában (VIZSLÁN 2000) 12 faj szerepel területünkről. Az érdekesebb fajok közül az Anax parthenope fenékpusztai adata érdemel említést. Vizslán Tibor és Pingitzer Beáta magyarországi szitakötő adatokat tartalmazó dolgozatában (VIZSLÁN - PINGITZER 1997) hat faj adata szerepel Fenékpusztáról. A szerzők 1998-ban végzett alkalmi szitakötő gyűjtéseik eredményét közreadó dolgozatukban (VIZSLÁN PINGITZER 1999) 13 fajt említenek a Bakony és a Balaton térségéből. Figyelemreméltó az Anax parthenope a várpalotai tavaknál való előfordulására vonatkozó adat. A publikációkban szereplő faunisztikai adatokról három részből álló táblázatos összeállítás (I. táblázat) készült. Ebben a dolgozatok időrendben, a fajok abc-rendben következnek. Az irodalmak sorszámot kaptak. A táblázat mellett, a faunisztikai adatközlő fejezetben, a sorszámok alapján tájékozódhatunk arról, hogy a fajok milyen publikációkban fordultak elő.
