Tóth Sándor: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 29. - A Bakonyvidék és a Balaton-medence szitakötő-faunája (Insecta, Odonata) (Zirc, 2005)

Történeti áttekintés

többek között a Lestes macrostigma, a Sympetrum pedemontanum és a Leucorrhinia pectoralis előfordulása. Az utóbbi faj lelőhelyeként sajnos csak „Keszthelyi-hegység" szerepel. Csányi Béla a Kis-Balaton védőrendszer vízi makroszkopikus gerinctelen élőlényegyüttesével foglalkozó dolgozatában (CSÁNYI 1996) csupán 3 szitakötő nevét olvashatjuk. A fajok között Mogyoródi-víz lelőhellyel szerepel az Aeshna cyanea. Az adat azonban Kovács Tibor szerint téves határozáson alapul (levélbeli közlés). Csiby Mária irodalmi és gyűjteményi adatok alapján összefoglaló dolgozatot készített a Balaton-felvidék szitakötő faunájáról (CSIBY 1981). Ennek alapján az 1970-es évek végéig, 41 fajnak a területen való előfordulását tekinthetjük igazoltnak. A VI. Nemzetközi Odonatológiai Szimpozionon (Svájc, Chur) a Bakony szitakötő-faunájának újabb kutatási eredményeiről tartott előadásában 54 fajt sorol fel a hegységből (CSIBY 1982). Néhány ritkább hazai szitakötő fajról közöl adatokat Csorba Gábor, melyek érintik a Balaton-medence területét is. A legérdekesebb számunkra a Leucorrhinia caudalis kimutatása a Kis-Balatonról (Vörs), ami új taxon a terület szitakötő faunájára. Ugyancsak figyelemre méltó az Aeshna viridis és a Leucorrhinia pectoralis említése is (CSORBA 1987). Dévai György, Bodnárné Pálosi Gabriella és Benedek Pál a szitakötők magyarországi előfordulási adatainak elemzését tárgyaló munkájában (DÉVAI et al. 1976), nagyrészt irodalmi adatokra támaszkodva, 6x6 km-es mezőkből összeállított hálótérképeken 47 faj esetében találhatunk az előfordulásra utaló jeleket a Bakonyvidék és a Balaton-medence térségéből. A Gomphus flavipes hazai lelőhelyeit bemutató térképen szerepel egy jel Kup környékéről, amiről azonban kiderült, hogy tévesen került be a kötetbe. A jel megtalálható a következő bekezdésben, az említett fajra vonatkozó UTM hálótérképen is. Dévai György, Miskolczi Margit, Pálosi Gabriella, Dévai István és Harangi János, az 1982-ig rendelkezésre álló adatok birtokában összeállított UTM hálótérképeken, 49 faj a Bakonyvidéken és a Balaton-medencében való előfordulásáról találunk információkat (DÉVAI et al. 1994). Kovács Tibor, Ambrus András, Juhász Péter és Bánkuti Károly az 1988 és 2002 közötti időszakban Magyarország különböző tájain, kisebb részben mások által gyűjtött szitakötő lárvák és lárvabőrök faunisztikai adatait adják közre dolgozatukban (KOVÁCS et al. 2004). A feldolgozott anyag tekintélyes mennyiségű adatot tartalmaz elsősorban a Kis-Balatonról, valamint néhányat a Balaton és a Bakony térségéből. A közölt ritkaságok sorából kiemelkedik az Aeshna viridis, a Hemianax ephippiger és a Leucorrhinia pectoralis. Kohaut Rezső a magyarországi szitakötő-félék természetrajzát részletesen leíró munkájában (KOHAUT 1896) 29 faj megtalálható a Bakony és a Balaton térségéből, elsősorban Pápa, Pannonhalma és Balatonőszöd lelőhelyekről. Az adatok közül érdekesebb a Leucorrhinia pectoralis Pannonhalmáról való említése. A Mocsáry Sándor nevével fémjelzett, „A Magyar Birodalom Állatvilága (Fauna Regni Hungáriáé)" c. alapvető munkában (MOCSÁRY 1918), a szitakötőkkel foglalkozó fejezetben már 26 faj található a Bakony és a Balaton térségéből. Az érdekesebb taxonok közül a Leucorrhinia pectoralis (Pannonhalma) és az Ophiogomphus cecilia (Kup) emelhető ki. Papp Jenő két munkájában fordulnak elő a Bakonyra vonatkozó szitakötő adatok. Az első dolgozatában a Pyrrhosoma nymphula a Vörös János-séd völgyében történt felfedezéséről tudósít (PAPP 1959). Következő, a Bakony hegység állatföldrajzi viszonyaival foglalkozó tanulmányában (PAPP 1968), a színező állatfajok között két szitakötőt is említ: Pyrrhosoma nymphula, Sympetrum pedemontanum. Pongrácz Sándor Magyarország Neuropteroidáiról összeállított dolgozatában (PONGRÁCZ 1914) 25 faj szerepel a Bakonyvidék és a Balaton-medence területéről konkrét lelőhelyada-