Tóth Sándor: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 29. - A Bakonyvidék és a Balaton-medence szitakötő-faunája (Insecta, Odonata) (Zirc, 2005)

Történeti áttekintés

Ambrus András, Bánkuti Károly és Kovács Tibor hosszú éveken át rendszeresen végzett odonatológiai vizsgálatokat a Kis-Balaton térségében. A munkájuk eredményeképpen született ,/4 Kis-Balaton Odonata faunája" c. tanulmány (AMBRUS et al. 1996b) a terület 70 mintavételi pontjáról 38 faj faunisztikai adatait tartalmazza. A gyűjtött ritkaságok közül az alábbiak érdemelnek említést: Sympetrum fonscolombii, Aeshna viridis, Leucorrhinia pectoralis. Az említett szerzők számos, országos témájú dolgozata tartalmaz adatokat a Bakonyvidékre és/vagy a Balaton-medencére. A Magyar Természettudományi Múzeum gyűjteményében található szitakötő lárvák adatait adják közre dolgozatukban (AMBRUS et al. 1993). A gyűjtemény 11 faj lárváját tartalmazza a Balaton térségéből. A ritka Hemianax ephippiger hazai tenyészését tárgyaló dolgozatban (AMBRUS et al. 1996a) közölt UTM térképen a faj egyik bakonyi lelőhelye is megtalálható. A magyarországi szitakötők lárva és imágó adatait közlő dolgozat 8 faj lelőhelyét tartalmazza a Balaton térségéből (AMBRUS et al. 1996c). Más kutatókkal (Csányi Béla, Juhász Péter) közösen végzett munkájuk során, 1987 és 1997 között hazai vizes élőhelyeken gyűjtött szitakötő lárvák faunisztikai adatait adják közre dolgozatukban (AMBRUS et al. 1998). A kutatás során vizsgálták a Kis-Balaton néhány pontját, valamint a Balaton térségében Fenékpuszta és Szigliget környékét is. A Kis-Balaton területén gyűjtötték többek között az Aeshna viridis, valamint a Leucorrhinia pectoralis lárváját. Andrikovics Sándor és Gere Géza a szitakötők a Kis-Balaton életében betöltött szerepének vizsgálatával kapcsolatos dolgozata (ANDRIKOVICS - GERE 1992) 35 szitakötő fajt tartalmaz a pontos lelőhelyek megnevezése nélkül, nagyrészt valószínűleg mások gyűjtési eredményeire támaszkodva. Az adatok faunisztikai szempontból kevésbé értékelhetők. A Kisalföld szitakötő-faunájáról készült régebbi dolgozat (ARADI - BODÓCS 1954) a Bakony peremvidékére (Pannonhalma, Pápa) vonatkozóan is tartalmaz néhány információt. Ezek közül figyelemreméltó a Leucorrhinia pectoralis pannonhalmi előfordulásának említése PONGRÁCZ (1914) adata alapján. Bánkuti Károly több dolgozata tartalmaz adatokat a Bakonyvidék és a Balaton-medence területére. A gyöngyösi Mátra Múzeum szitakötő gyűjteményében őrzött példányok adatait közreadó dolgozatában (BÁNKUTI 1986) két faj szerepel Siófokról. A Somogy Megyei Múzeum gyűjteményében őrzött szitakötő példányok adatairól készült dolgozata (BÁNKUTI 1989) három fajt tartalmaz a Bakonyvidékről. Közülük érdekessége miatt kettő (Leucorrhinia pectoralis, Sympetrum pedemontanum) érdemel említést. 1991-1992-ben végzett magyarországi szitakötő gyűjtéseit tartalmazó dolgozatában (BÁNKUTI 1992), kereken 20 faj szerepel a Bakony és a Balaton térségéből. A ritkább fajok közül kiemelhető a Cordulegaster bidentatus, a Somatochlora metallica és a Sympetrum pedemontanum. Benedek Pál három dolgozata tartalmaz területünkről információkat. A Tapolcafőn eredő Tapolca-patak környékén végzett alapos szitakötő-faunisztikai vizsgálatok eredményeként a nagyrészt a Bakony peremvidékéhez (Pápai-Bakonyalja) tartozó területről 41 faj előfordulásáról tudósít (BENEDEK 1961, 1965). Az ottani fauna értékességét több ritka faj {Sympetrum depressiusculum, Sympetrum danae, Sympetrum fonscolombii, Sympetrum pedemontanum) kimutatása igazolja. Sajnálatos, hogy később a bővizű Tapolcafői-forrás vizét elvezették ipari célokra, aminek következtében a Tapolca-patak elapadt. Hazai szitakötő anyagának faunisztikai adatait közlő dolgozatában (BENEDEK 1966) 12 gyakoribb faj említését találjuk meg a Bakonyvidék és a Balaton-medence területéről. Benedek Pál, Dévai György és Kovács Győző dolgozatukban (BENEDEK et al. 1973) 31 faj adatát közlik a Bakony és a Balaton térségéből. A ritkább taxonok közül említésre méltó