Tóth Sándor: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 29. - A Bakonyvidék és a Balaton-medence szitakötő-faunája (Insecta, Odonata) (Zirc, 2005)
Történeti áttekintés
zata (WÉBER 1941) részletes faunisztikai adatokat nem tartalmaz. Csupán azt a 7 fajt említi meg, melyek újnak számítottak a Pongrácz Sándor által korábban kimutatott fajokhoz képest: Calopteryx virgo, Sympecma fusca, Ischnura elegáns, Lestes barbants, Platycnemis pennipes, Enallagma cyathigerum, Erythromma najas. Ezzel 16-ra nőtt a Tihany környékéről ismert szitakötő fajok száma. Az 1950-es évektől fokozatosan nőtt Magyarországon is a szitakötők iránt érdeklődő rovarászok köre. Közülük többen megfordultak a Balaton környékén. Természetesen más rovarcsoportok specialistái is gyűjtöttek alkalomadtán a tó környékén szitakötőt. A Balaton-medence területén elsősorban a Kis-Balaton térségében folyt a szitakötők rendszeres kutatása. Mint az a publikációkból kiderül, a Kis-Balaton területén több odonatológus (vagy alkalomszerűen e rovarokat is gyűjtő entomológus) járt. A térség odonatológiai kutatásában, az 1990-es években következett be jelentős előrehaladás. A Nyugat-dunántúli Vízügyi Igazgatóság és a Közép-dunántúli Természetvédelmi Igazgatóság által szervezett és támogatott biomonitoring program keretében, elsősorban a terület keleti medencéjében, az eredeti Kis-Balatont is magában foglaló, ún. II. ütem (KBVR-II.) víztereiben végzett tervszerű gyűjtést Ambrus András, Bánkuti Károly és Kovács Tibor. Vizsgálataik tapasztalatait a Kis-Balaton II. tározó kutatási eredményeivel foglalkozó második ankét anyagáról megjelent kötetben (POMOGYI 1996) elemzik (AMBRUS et al. 1996d). Külön tanulmányban adják közre a munkájuk során a terület 70 pontján gyűjtött 38 faj faunisztikai adatait (AMBRUS et al. 1996b). A kimutatott taxonok közül több újnak bizonyult a Kis-Balaton faunájára {Lestes viridis, Coenagrion orna tum, Anax parthenope, Orthetrum brunneum, Sympetrum fonscolombii). Munkájuk értékét nagyban növeli, hogy az imágók mellett fokozott figyelmet fordítottak a lárvák és a lárvabőrök gyűjtésére is. Ezt bizonyítja, hogy a kimutatott 38 faj közül 35nek a lárváját is megfogták. Ha nem is rendszeres, de jelentősnek mondható gyűjtést végzett a Balaton térségében Dévai György és a jelen kötet szerzője is. A szórvány gyűjtések mellett, 1992-ben és 1993ban ,y4 Balaton szitakötő-faunájának revíziója, kitenyésztéses vizsgálatok értékelése alapján" c. közös témájuk keretében, a tó néhány pontján (Aszófő: Bázsai-öböl, Balatonalmádi: Budatava, Balatonfüred: Aszófői-sarok, Badacsonytomaj, Balatonfűzfő: Fűzfői-öböl, Csopak: Kerekedi-öböl, Keszthely: Fenékpuszta, Balatonmáriafürdő: Parti berek), gyűjtött lárvákból az imágókat laboratóriumban kinevelték. Hasonló jellegű munka már ezt megelőzően is történt a tó több pontján, egy a Ponyi Jenő által szervezett, a Balaton faunájának kutatása érdekében folytatott program keretében, majd később a Balaton-felvidéki Nemzeti Park előkészítésével kapcsolatban. A Balaton-medence szitakötő-faunája összességében jól kutatott. Kivétel ez alól a legutóbbi időkig a Nagy-berek volt, melynek lényegében csak az északi, a Balaton parti sávját érintő területről (Balatonmáriafürdő, Balatonfenyves, Fonyód) rendelkeztünk adatokkal. Ez indokolta, hogy 2005-ben, a lehetőséghez képest, legalább szerény gyűjtéseket folytassunk elsősorban a Nagybereki Fehérvíz Természetvédelmi területen. Az egykori Nagy-berekből már csak kisebb részek maradtak meg viszonylag természetközeli állapotban. Ennek ellenére a gyűjtések eredményesek voltak, amit az is bizonyít, hogy a Leucorrhinia pectoralis mellett, előkerült onnan a Leucorrhinia caudalis is. A továbbiakban, a szerzők neve szerinti abc-rendben, tekintjük át röviden azokat a publikációkat, melyekben a Bakonyvidékre és a Balaton-medencére vonatkozó faunisztikai adatok találhatók.
