Ádám László: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 28. - A Bakony és a Vértes holyvafaunája (Coleoptera: Staphylinidae) (Zirc, 2004)

A fajok felsorolása

2001. VII. 25, 2001. VIII. 10, KCs.; Csetény, szalmakazal alól rostálva, 1978. II. 25, PA. (Tóth 1985); Fenyőfő, 1984. V. 3, PA.; Szápár, rostálás, 1981. II. 8, PA. és RI. II.7. Oroszlány: Majkpuszta, 1994. V. 14, KCs. A hegyvidék, a dombvidék és a síkság erdős tájainak lakója. A vízi, illetve a szélsőségesen száraz élőhelyek kivételével szinte mindenütt megtalálható; elsősorban nedvesüde környezetben gyakori. Bomló szerves anyagokon (pl. avarban, gombák rothadó termőtestén, komposztban, madarak és emlősök fészkében, rothadó növényi maradványokon, szárazodó trágyában, víz által partra sodort uszadékban), illetve kövek, fadarabok stb. alatt él. A korábban változatnak, illetve önállónak is tekintett Gyrohypnus scoticus fajt a legutóbbi időkben újra összevonják a G. angustatus fajjal. Az elterjedtebb, gyakoribb alak (scoticus) előháta sűrűn recézett, míg a ritkábbé (angustatus) sima, legfeljebb finoman pontozott. A két faj összevonása párzószervük hasonlósága, illetve az átmeneti jellegű formák alapján elfogadhatónak tűnik. Faunaterületünkön a recés hátú alak van túlsúlyban - a vizsgált területről csak ilyenek kerültek elő -, sima előhátú példányok jobbára csak az Alföld és a Kisalföld melegebb, szárazabb éghajlatú vidékeiről ismertek. Gyrohypnus atratus (Heer, 1839) - hangyakedvelő rovátkásholyva 11.2. Bakonyszücs: Kőris-hegy, 1988. VI. 11, RI.; Csesznek: Gézaháza, 1957. VI. 11, KZ. (Tóth 1985); Porva: Szépalmapuszta, 1988. VI. 11, RI. 11.3. Balinka: Kisgyónbánya, rothadó káposzta alól rostálva, 1989. IV. 3, PA.; Várpalota: Pétfürdő, szalmakazal alól rostálva, 1977. XII. 5, PA. (Tóth 1985). A hegyvidék, a dombvidék és a síkság erdős tájain fordul elő szórványosan. Elsősorban nedves-üde erdőkben akadhatunk rá, de nedvesebb környezetben fátlan élőhelyeken is megtalálható. Bomló növényi anyagokon (avarban, fűgyökerek között, hangyafészkek törmelékében stb.) fordul elö, legtöbbször hangyák (főleg Formica fajok, ritkábban a Lasius fuliginosus faj) társaságában. Gyrohypnus fracticornis (O. F. Müller, 1776) [Staphylinus punctulatus Paykull, 1789, nec Goeze, 1777; Xantholinus liebei Scheerpeltz, 1926] - pontocskás rovátkásholyva [pontocskás holyva] 1.1. Tihany, 1941. V. 15, KZ. és SzV. (Tóth 1985); Tihany: Gejzír-mező, 1983. V. 17, TS. I. 3. Balatonederics, GyJ. (Tóth 1985); Gyenesdiás, nádas, lámpafényre repült, 1949. VII. 12-28, KZ. (Tóth 1985); Keszthely, 1995. IV. 10-V. 2, SZs.; Vállus, 1978. IV. 3, RI. II. 2. Zirc, LF. (Tóth 1985); Zirc, PáJ. (Tóth 1985). II.3. Balinka: Kisgyónbánya, rothadó káposzta alól rostálva, 1989. IV. 3, PA.; Várpalota: Pétfürdő, szalmakazal alól rostálva, 1977. XII. 5, PA. (Tóth 1985). [1.4. Bakonygyirót (Balog és társai 2003); Bakonygyirót, erdő, talajcsapdázás, 2000. VI. 29, KCs.; Bakonygyirót: Sertéstói-dülő, almáskert, talajcsapdázás, 2000. V. 18, KCs.; Fenyőfő, 1976. VII. 15, RL; Fenyőfő, 1979. V. 19-20, RGy.; Pápa: Tapolcafő, 1976. VII. 11, BaJ. 11.5. Pannonhalma: Ürge-völgy, 1997. VII. 1, KCs. 11.6. Szár: Fáni-völgy, 250 m, Corydali-Aceretum pseudoplatani, szar vastrágyából, 1996. X. 17, ÁL.