Ádám László: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 28. - A Bakony és a Vértes holyvafaunája (Coleoptera: Staphylinidae) (Zirc, 2004)

A fajok felsorolása

II.7. Oroszlány: Majki-hegy, 238 m, cseres tölgyes, fű közül, 1994. XI. 1, KCs.; Oroszlány: Majki-hegy, 238 m, cseres tölgyes, rostálás, 1995. II. 25, KCs. VI. Zámoly: Zámolyi-legelő, 150 m, Cynodonto-Festucetum pseudovinae, marhatrágyából, 1993. X. 13, ÁL. A hegyvidék, a dombvidék és a síkság erdős tájainak lakója, a magasabb régiókban azonban ritka. Elsősorban gyepekben fordul elő, néha azonban erdőkben is megtalálható. Bomló szerves anyagokon (pl. avarban, dögön, gombák rothadó termőtestén, istállók alomjában, komposztban, madarak és emlősök fészkében, rothadó növényi maradványokon, szárazodó trágyában), illetve kövek, fadarabok stb. alatt él. Egyes szakemberek véleménye szerint a kissé nagyobb termetű, hosszúkásabb fejű, kerekítettebb halántékú, kiterjedtebben és erőteljesebben pontozott fejtetejű, teljesen világos állkapcsi tapogatójú példányok önálló fajt - Gyrohypnus liebei (Staphylinus punctulatus) - képviselnek. (Nálunk az ilyen példányok a hűvösebb, csapadékosabb éghajlatú vidékeken, illetve a hegyvidék magasabb régióiban gyakoriak.) Ennek a fajnak az önállóságát vizsgálataink nem erősítik meg: a nagy hasonlóság, de méginkább az átmeneti jellegű formák sokasága, elválasztását szinte lehetetlenné teszi. Párzószervének felépítésében sem találtunk jelentős és állandó különbségeket. Leptophius flavocinctus (Hochhuth, 1849) [Staphylinus relucens auct, nec Gravenhorst, 1806] - alföldi rovátkásholyva 1.3. Keszthely, GyJ. (Tóth 1985). VI. Zámoly: Zámolyi-legelő, 150 m, Cynodonto-Festucetum pseudovinae, marhatrágyából, 1993. X. 13, ÁL. Szórványosan fordul elő az erdős puszták övében, az alföldekkel határos alacsonyabb hegyvidéki és dombsági tájak meleg, száraz lejtőin, illetve az Alföldön és a Kisalföldön. A száraz pusztagyepek, száraz legelök jellegzetes állata. Főleg szárazodó trágyában akadhatunk rá, előfordul azonban komposztban, rothadó növényi maradványokon stb. is. Hypnogyra angularis (Gangibauer, 1895) [Staphylinus glaber Gravenhorst, 1802, nec O. F. Müller, 1776; Gyrohypnus rotundicollis Stephens, 1833] - kéreglakó rovátkásholyva -. Bakony, FJ. (Tóth 1985); Vértes, 1961. III. 24, EYS. (Bordoni 1973). 1.1. Tihany, 1939. IV. 15, SzV. (Székessy 19436; Tóth 1985). I. 3. Várvölgy, 1979. V. 21, PA. II. 2. Farkasgyepű, MiO. (Tóth 1985); Fenyőfő: Kék-hegy, 500 m, Aegopodio-Alnetum glutinosae, fakéreg alól, 1991. V. 5, ÁL.; Zirc (Kuthy 1897). II.3. Balinka, rostálás, 1982. I. 10, PA.; Balinka, rostálás, 1982. I. 10, PA. és RL II.5. Pannonhalma: Jánosháza, mesterséges tó, 1997. IV. 24, KCs. II.7. Oroszlány: Majki-hegy, 238 m, cseres tölgyes, 1994. IV. 23, KCs. Elterjedt a hegyvidék, a dombvidék és a síkság zárt erdeiben, az Alföld és a Kisalföld legszárazabb éghajlatú vidékein azonban szórványosan fordul elő. Elhalt lombosfák (pl. Alnus, Fagus, Quercus, Robinia) - ritkán tűlevelűek (pl. Pinus) - gombás korhadékában és leváló gombás kérge alatt él; ritkábban gombásodó avarban, szénatörmelékben stb. is megtalálható. Xantholinus (Milichilinus) decorus Erichson, 1839 - díszes rovátkásholyva -. Bakony, FJ. (Tóth 1985); Vértes, 1961. III. 24, EYS. (Bordoni 1973).