Ádám László: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 28. - A Bakony és a Vértes holyvafaunája (Coleoptera: Staphylinidae) (Zirc, 2004)

Természetföldrajzi áttekintés

rok, diákok stb. vettek részt a gyűjtésben, a feldolgozásra, az eredmények összegzésére azonban csak kevesen vállalkoztak. Holyvákat jelentősebb számban, a már felsorolt személyeken kívül, a következők gyűjtöttek: Ádám László, Bali József, Harmat Beáta, Horvatovich Sándor, Kasper Ágota, Podlussány Attila, Rézbányai László, Rozner György, Rozner István, Sipos Imre, Szabóky Csaba, Szalóki Dezső, Tóth László, Wéninger Tibor. Témánk szempontjából a legjelentősebb Tóth László munkássága, neki köszönhetjük ugyanis a Bakony holy vafaunájának eddigi legalaposabb feldolgozását. Tóth az ezerkilencszázötvenes évek végén kezdte pályáját, és a hatvanas évek elején kapcsolódott be a Bakony bogárfaunájának kutatásába. A hetvenes évek közepéig elsősorban futóbogarakkal foglalkozott, csak ezután kezdte el a holyvák bizonyos csoportjainak feldolgozását. Eredményeit - összesen 310 faj adatait - számos közleményben tette közzé (pl. Tóth 1968, 1974, 1980, 1982a, 1985, 1986). Bár az általa vállalt munkát lényegében befejezte, a bakonyi kutatásokban továbbra is részt vett, és munkáját csak korán bekövetkezett halála szakította félbe. Napjainkban, a Bakonyi Természettudományi Múzeum szervezésében, folytatódik a Bakony vidékén az élővilág feltérképezése. A lehetőségek körét a közelmúltban alapított Balaton-felvidéki Nemzeti Park is tovább bővíti, elsősorban a természetvédelmi célú tevékenységekkel kapcsolatos kutatások vonatkozásában. Az ilyen jellegű vizsgálatok jegyében már egy holyvákat tárgyaló dolgozat (Horváth 1998) is született. Állattani irodalmunkban természetesen más területek, illetve témák kapcsán is napvilágot látnak bakonyi adatok. A holyvák esetében legutóbb Balog és társai (2003) tettek közzé ilyeneket. A Bakonyban és a Vértesben eddig begyűjtött anyag egy része a Magyar Természettudományi Múzeum bogárgyűjteményében van elhelyezve. A példányok döntő többségét a múzeum munkatársai gyűjtötték, egy részük azonban vásárlás útján, illetve hagyaték gyanánt került a budapesti intézetbe. Jelentős bogáranyag van még a Bakonyi Természettudományi Múzeum gyűjteményében (Zirc), számos példány a Janus Pannonius Múzeumban (Pécs), a Mátra Múzeumban (Gyöngyös), néhány példány pedig más múzeumokban, illetve különböző magángyűjteményekben található. TERMÉSZETFÖLDRAJZI ÁTTEKINTÉS A vizsgált terület a Dunántúli-középhegység délnyugati felét, a Bakony-vidéket és a Vértes-Velencei-hegyvidék nagyobb részét foglalja magába (a Velencei-hegységgel itt nem foglalkozunk). Ide tartozik még a Balatoni-medence északi pereme, illetve a Somló hegye, amely a Dunántúli-dombság, illetve a Kisalföld része (1. ábra). A terület legősibb, palás, kristályos kőzetei a földtörténet óidejében keletkeztek. Ezek - szilur időszaki agyagpala és fillit, illetve perm időszaki, szárazföldi kifejlődésű vörös homokkő - csak a Balaton-felvidéken, kis területeken bukkannak a felszínre. A hegységalkotó kőzetek túlnyomó része a földtörténet középidejének triász időszakában keletkezett tengeri eredetű üledék - dolomit, illetve kisebb mennyiségben mészkő -, több helyen található azonban kevés jura, illetve kréta időszaki mészkő is. A terület ásványkincseinek egy része is a középidőben keletkezett: mangánérc a jurában (Eplény, Úrkút), barnaszén a krétában (Ajka környéke), bauxit a kréta szárazulati szakaszában (Bakony, Vértes). A földtörténeti újidőben - az ó-harmadidőszakban, illetve az új-harmadidő-