Ádám László: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 28. - A Bakony és a Vértes holyvafaunája (Coleoptera: Staphylinidae) (Zirc, 2004)

Természetföldrajzi áttekintés

szak elején - a tengeri elöntések nyomán meszes, márgás, kavicsos, homokos, agyagos üledékek rakódtak le, és ugyanekkor több helyen széntelepek is képződtek. Az új-harmadidőszakban a hegységképző erők hatására a terület jelentősen megemelkedett, tönk1. ábra: A vizsgált terület tájbeosztása (a nagytájak határát folytonos, a középtájakét szaggatott, a kistájcsoportokét pont-vonal, a kistájakét pontozott vonal jelöli). Dunántúli-dombság: 1. Balatoni-medence (1.11 Balaton, 1.12 Balatoni-Riviéra, 1.13 Tapolcai-medence, 1.14 Keszthelyi-Riviéra); Dunántúli-középhegység: 2. Bakony-vidék (2.1 Keszthelyi-hegység: 2.11 a Tátika vulkáncsoportja, 2.12 Keszthelyi-fennsík; 2.2 Balaton-felvidék: 2.21 a Badacsony és a Gulács vulkáncsoportja, 2.22 a Balaton-felvidék fennsíkja és kismedencéi, 2.23 Péti-Vilonyai-fennsík; 2.3 Déli-Bakony: 2.31 Nagyvázsonyi-medence, 2.32 a Kab-hegy és az Agártető vulkáncsoportja, 2.33 Sümeg-Tapolcai-hát, 2.34 Devecseri-Bakonyalja; 2.4 Északi-Bakony: 2.41 Öreg-Bakony, 2.42 Keleti-Bakony, 2.43 Veszprém-Devecseri-árok; 2.5 Bakonyalja: 2.51 Fenyőfői-Bakonyalja, 2.52 Pápai-Bakonyalja, 2.53 Súri-Bakonyalja, 2.54 Sokoró), 3. Vértes-Velencei-hegyvidék (3.1 Vértesaljai-dombság: 3.11 Bársonyos, 3.12 Által-ér-völgy, 3.13 Móri-árok; 3.2 Vértes: 3.21 Vértes-fennsík, 3.22 a Vértes peremvidéke; 3.3 a Velenceihegység és környéke: 3.31 Zámolyi-medence, 3.32 Sörédi-hát, 3.33 Lovasberényi-hát, 3.34 Velencei-hegység). A térképen a Somló hegyét is ábrázoltuk, bár az nem önálló eleme a Kisalföldnek, illetve a Marcal-medencének, hanem a Pápa-Devecseri-sík kistájának része (Pécsi és Somogyi 1967 nyomán, módosítva) Fig. 1. Geographical division of the study area (after Pécsi and Somogyi 1967, modified)