Ádám László: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 28. - A Bakony és a Vértes holyvafaunája (Coleoptera: Staphylinidae) (Zirc, 2004)

A fajok felsorolása

11.6. Szár: Nagy-Szállás-hegy, lejtösztyepp, talajcsapdázás, 1997. V. 17, KCs.; Vár­gesztes, fenyves, 1993. VIII. 12, KCs. 11.7. Vértessomló: Nagy-Somlyó, 1994. X. 30, 1994. XI. 15, KCs.; Vértessomló: Nagy-Somlyó, talajcsapdázás, 1994. IX. 5, KCs. V. Ajka: Padrag, 1926. IX, SR. (Tóth 1985); Devecser, 1990. IX. 15, FMa. Az alacsonyabb hegyvidék és a dombvidék meleg, száraz lejtőinek lakója, az itt te­nyésző gyepes aljnövényzetű, üde-száraz erdők jellegzetes faja. A Villányi-hegység, a Mecsek, a Zselic, illetve a Dunántúli-középhegység mediterrán jellegű melegkedvelő erdeiben elterjedt és elég gyakori, az Északi-középhegység kontinentális jellegű melegkedvelő erdeiben szórványosan fordul elő és rendkívül ritka (megbízható adata­ink csak a Naszály, a Gödöllői-dombság és a Bükk területéről vannak). Szórványosan előfordul még a Dunántúl dombvidékein, a Kőszegi- és a Soproni-hegységben, illetve a Kisalföldön (pl. a Szigetközben) és az Alföldön (Szigetcsép, Ocsa) is. Inkább erdei állat - főleg melegkedvelő tölgyesekben, bokorerdőkben stb. él -, megtalálható azonban ke­ményfaligetekben, illetve száraz pusztagyepekben, száraz legelőkön stb. is. Bomló szer­ves anyagokon él; legtöbbször avarban, korhadó fában, kövek, fadarabok alatt, rothadó növényi maradványokon stb. található. Ocypus (Ocypus) ophthalmicus (Scopoli, 1763) - kék holyva (2. kép) 1.1. Tihany, 1935. IX, SZ. (Székessy 19436; Tóth 1985). 1.2. Királyszentistván: Ugri-hegy, lejtösztyepp, talajcsapdázás, 1997. V. 14-28, KCs.; Királyszentistván: Ugri-hegy, sziklagyep, talajcsapdázás, 1997. V. 7-14, 1997. VIII. 20-IX. 3, KCs.; Liter: Mogyorós-hegy, lejtösztyepp, talajcsapdázás, 1997. VI. 26-VII. 9, KCs.; Liter: Mogyorós-hegy, sziklagyep, talajcsapdázás, 1997. X. 15-29, KCs.; Vilonya: Külső-hegy, sziklagyep, talajcsapdázás, 1996. V. 15-VI. 13, KCs. 1.3. Tapolca (Rédl 1894; Tóth 1985). 11.2. Ugod: Királykapu, 1976. VII. 15, BaJ.; Zirc, LF. (Tóth 1985). 11.3. Kincsesbánya, meddőhányói-hegy, tölgyes, 1996. VI. 1, KA. 11.4. Bakonygyirót, dióültetvény, talajcsapdázás, 2000. VII. 13, KCs.; Bakonygyi­rót, erdő, talajcsapdázás, 2001. VIII. 10, 2001. VIII. 25, 2001. IX. 15, KCs.; Fenyőfő, 1955. VI. 4, PaJ.; Fenyőfő: Ősfenyves, 1974. VII. 2, BaJ.; Fenyőfő: Ősfenyves, 1975. VII. 9, HM. 11.5. Pannonhalma: Ürge-völgy, 1997. VII. 31-IX. 1, KCs.; Ravazd: Macskalik-tető, 1997. VII. 31-IX. 1, KCs.; Ravazd: Macskalik-tető, talajcsapdázás, 1997. V. 16-VI. 4, KCs. 11.6. Csákberény: Bucka, dolomitgyep, talajcsapdázás, 2003. VII. 8, 2003. IX. 23, KCs.; Csákberény: Bucka, sziklagyep, talajcsapdázás, 2003. VII. 8, KCs.; Oroszlány: Mindszentpuszta, 1972. VII. 9, PA.; Várgesztes, 1993. VII. 20, KCs. 11.7. Vértessomló: Itató-dűlő, talajcsapdázás, 2000. VII. 22-VIII. 25, KCs. és MoO. V. Devecser: Széki-erdő, 1979. VII. 13, PA. A hegyvidék és a dombvidék meleg, száraz lejtőinek lakója, az itt tenyésző pusztai növényzet (száraz gyepek, cserjések, gyepes aljnövényzetű, üde-száraz erdők) jelleg­zetes állata. Szórványosan megtalálható az Alföldön és a Kisalföldön is, elsősorban a peremvidékek löszös területein és a homokhátságokon. A zárt erdőket és a nyílt, erdőt­len vidékeket egyaránt kerüli. A hegyvidéken és a dombvidéken főleg melegkedvelő töl­gyesekben, bokorerdőkben (a magasabb régiókban sziklai sztyepperdőkben, rekettyés

Next

/
Thumbnails
Contents