Ádám László: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 28. - A Bakony és a Vértes holyvafaunája (Coleoptera: Staphylinidae) (Zirc, 2004)

A fajok felsorolása

tölgyesekben stb.) él; a síkságon leginkább nyílt pusztai tölgyesekben, borókás nyára­sokban, homoki fenyéreken stb. fordul elő. Pusztai és sziklai cserjésekben, néha hegyi réteken, hegyi legelőkön, száraz gyepekben stb. is ráakadhatunk. Bomló szerves anya­gokon él. Rendszerint korhadó fában, kövek, fadarabok alatt, rothadó növényi maradvá­nyokon, trágyában stb. található. Tasgius (Tasgius) ater (Gravenhorst, 1802) - füstös holyva 1.3. Tapolca (Rédl 1894; Kuthy 1897; Tóth 1985). Elszórtan fordul elő az erdős puszták övében, az alföldekkel határos alacsonyabb hegyvidéki és dombsági tájakon, illetve az Alföldön és a Kisalföldön. Mindenütt na­gyon ritka. A meleg, száraz éghajlatú vidékek jellemző állata. Változó vízjárású - ta­vasszal és ősszel vizes, nedves vagy üde, nyáron kiszáradó - élőhelyeken (egykori ár­területeken, sekély tavak, pocsolyák gyér növényzettel benőtt homokos-iszapos part­ján és szárazodó medrében, réteken, szikeseken, nedves legelőkön stb.) akadhatunk rá. Bomló, rothadó növényi maradványokon (komposztban, szárazodó trágyában szénatör­melékben stb.), illetve kövek, fadarabok alatt található. Tasgius (Tasgius) brunnipes (Fabricius, 1781) - ártéri holyva 1.1. Tihany, 1939. VI. 21, BF. (Székessy 19436; Tóth 1985). 1.2. Vilonya: Külső-hegy, fenyves, talajcsapdázás, 2000. IX. 14, KCs. 1.3. Vonyarcvashegy, talajcsapdázás, 1999. VIII. 18, HB. és KÁ. 11.2. Bakonyszentkirály, 1980. VII. 13, RI. 11.4. Bakonygyirót, erdő, talajcsapdázás, 2000. VII. 13, 2000. VIII. 24, 2001. VI. 22, 2001. VII. 8, 2001. VII. 25, 2001. VIII. 10, 2001. VIII. 25, 2001. IX. 15, KCs.; Ba­konyszentlászló, 1979. IV. 25, RI.; Bakonyszentlászló, kövek alól, 1955. IV. 28-30, HL. (Tóth 1985); Bakonyszentlászló: Halastó, 1971. VII. 8, TL.; Fenyőfő, 1957. VII. 6-7, PaJ.; Fenyőfő: Ősfenyves, talajcsapdázás, 2001. VI. 9-VII. 15, KCs. 11.5. Sokorópátka: Bő-torok-völgy, talajcsapdázás, 1991. VII. 20, KCs. 11.6. Vértessomló: Szarvas-kút, talajcsapdázás, 2000. VI. 17—VII. 22, KCs. és MoO. V. Nyirád, 1980. IV. 12, PA. Szórványosan fordul elő az Alföld és a Kisalföld nagyobb folyói mentén. Szélesebb völgyekben, nagyobb patakok mentén a dombsági és az alacsonyabb hegyvidéki tájakon is megtalálható. Az időnként friss vízzel elöntött, homokos, iszapos, agyagos talajú, ár­nyas, párás erdei élőhelyek, keményfaligetek jellemző állata. Vizes-nedves erdőkön kí­vül megtalálható üde-száraz erdők, illetve mocsarak, lápok, rétek, nedves legelők stb. időszakosan felázott, elöntött talajain is. Bomló szerves anyagokon (pl. korhadó fában, rothadó növényi maradványokon), illetve kövek, fadarabok stb. alatt él. Tasgius (Tasgius) pedator (Gravenhorst, 1802) - kékes holyva 1.1. Tihany, 1936. VI, SZ. (Székessy 19436; Tóth 1985); Tihany, 1939. VI. 21, BF. (Tóth 1985); Tihany, 1997. VII. 10, PP. 11.3. Várpalota: Badacsony, 1969. VI. 28, PaJ. 11.4. Bakonygyirót, erdő, talajcsapdázás, 1999. XI. 2, KCs. 11.7. Oroszlány: Majki-hegy, 238 m, cseres tölgyes, 1994. IV. 23, KCs. Elterjedt az alacsonyabb hegyvidék, a dombvidék és a síkság erdős tájain. Az Alföl­dön és a Kisalföldön szórványosan - többnyire a hűvösebb, csapadékosabb éghajlatú peremvidékeken, illetve a nagyobb folyók ligeteiben - fordul elő. Elsősorban zárt er-

Next

/
Thumbnails
Contents