Ádám László: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 28. - A Bakony és a Vértes holyvafaunája (Coleoptera: Staphylinidae) (Zirc, 2004)

A fajok felsorolása

Elsősorban a hegyvidék és a dombvidék lakója, egy-két lelőhelye azonban a Kisalföld peremvidékeiről is ismert. A friss vízzel öntözött talajú, árnyas, párás erdei élőhelyek, égerligetek jellemző állata. Vízbe vagy vizes talajra hullott falevelek, gallyak között, víz által partra sodort uszadékban, ritkábban vízben ázó vagy vízzel permetezett mohában, kövek, fadarabok alatt stb. található. Proteininae (Erichson, 1839) - sutaholyvák Proteinini Erichson, 1839 [Megarthrini Joy, 1932] - sutaholyvák Metopsia similis Zerche, 1998 [Silpha clypeata auct., nec Ph. W. J. Müller, 1821] pajzsos sutaholyva [szögletesfejű holyva] 1.1. Lovas (Székessy 1938a). I. 3. Keszthely, 1999. IX. 15., 2002. VI. 4., KoE.; Rezi: Pörkölt-tető, 1977. VIII. 28, OA. IIA Bakonygyirót: Sertéstói-dűlő, dióültetvény, talajcsapdázás, 2000. VI. 29, KCs. II. 7. Oroszlány: Majki-tavak, 1997. X. 10, KCs.; Vértessomló: Itató-dűlő, 2000. VI. 17-VII. 22, KCs. és MoO. Elterjedt az alacsonyabb hegyvidék, a dombvidék és a síkság erdős tájain. Az Alföld és a Kisalföld száraz, erdőtlen területein bizonyára hiányzik. A gyengén kötött, üde-száraz talajokat kedveli. Elsősorban zárt erdőkben (kiváltképpen üde-száraz tölgyesekben) fordul elő, de néha megtalálható bokorerdőkben, cserjésekben, vágásokon, elvétve üdeszáraz gyepekben is. Bomló növényi anyagok között (avarban, hangyafészkek törmelékében, szénatörmelékben stb.) akadhatunk rá. Megarthrus bellevoyei Saulcy, 1862 [Megarthrus affinis Miller, 1853, nec Stephens, 1834] - érdes sutaholyva [komposzt holyva] 1.2. Sóly (Kuthy 1897; Székessy 1938a); Sóly, BiL. (Tóth 1980). 1.3. Balatonederics (Székessy 1938a); Balatonederics, GyJ. (Tóth 1980; Horváth 1998). Szórványosan fordul elő a hegyvidék, a dombvidék és a síkság erdős tájain. Az Alföldön és a Kisalföldön csak a hűvösebb, csapadékosabb éghajlatú peremvidékeken, illetve a nagyobb folyók árterületén ismert néhány lelőhelye. Legtöbbször nedves-üde erdőkben akadhatunk rá, megtalálható azonban nedves-üde gyepekben is. Bomló szerves anyagokon (avarban, dögön, fák kifolyó nedvén, gombák rothadó termőtestén, guanón, komposztban, rothadó növényi maradványokon, szárazodó trágyában, víz által partra sodort uszadékban stb.) él. Megarthrus denticollis (Beck, 1817) - csipkéshátú sutaholyva I. 3. Balatonederics, GyJ. (Tóth 1980; Horváth 1998). II. 3. Balinka: Kisgyónbánya, rothadó káposzta alól rostálva, 1989. IV. 3, PA. Elterjedt a hegyvidék és a dombvidék erdős tájain, szórványosan előfordul azonban a síkság csapadékosabb éghajlatú erdős vidékein is, főleg a nagyobb folyók árterületén. Elsősorban nedves-üde élőhelyek lakója; erdőkben, ritkábban gyepekben is megtalálható. Néha üregekbe, barlangokba is behúzódik. Életmódja az előző fajéhoz hasonló. Megarthrus depressus (Paykull, 1789) [Phloeobium sinuatocolle auct, nec Lacordaire, 1835] - szögleteshátú sutaholyva 1.2. Sóly (Székessy 1938a).