Ádám László: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 28. - A Bakony és a Vértes holyvafaunája (Coleoptera: Staphylinidae) (Zirc, 2004)

A fajok felsorolása

11.2. Olaszfalu, rostálás, 1981. II. 7, PA. és RL; Zirc: Arborétum, rostálás, 1973. III. 30., TL. 11.3. Balinka: Kisgyónbánya, rothadó káposzta alól rostálva, 1989. IV. 3., PA. Elterjedt a hegyvidék, a dombvidék és a síkság erdős tájain, a síkságon azonban jobbára csak a csapadékosabb éghajlatú vidékeken, a nagyobb folyók árterületén fordul elő igen szórványosan. Környezeti igénye és életmódja az előző fajokéhoz hasonló. Megarthrus hemipterus (Illiger, 1794) - vöröses sutaholyva I. 3. Nagygörbő: Kovácsi-hegy (Tóth 19826); Nagygörbő: Kovácsi-hegy, 1961. VI. 23., KZ. (Tóth 1980). A hűvös, csapadékos éghajlatú erdős hegyvidéki tájak jellemző állata. Az ország nyugati részében az alacsonyabb régiókba is leereszkedik, a keleti országrészben azonban csak a magasabb hegyvidéken fordul elő. Környezeti igénye és életmódja az előző fajokéhoz hasonló. Megarthrus prosseni Schatzmayr, 1904 [Staphylinus depressus auct, nec Paykull, 1789] - kerekhátú sutaholyva II. 7. Bakonysárkány, LF. (Tóth 1980). Elterjedt a hegyvidék és á dombvidék erdős tájain, de valószínűleg a síkság csapadékosabb éghajlatú erdős vidékein is előfordul. Környezeti igénye és életmódja az előző fajokéhoz hasonló. Proteinus brachypterus (Fabricius, 1792) - közönséges sutaholyva [suta holyva] -. Bakony, WF. (Tóth 1980). 1.1. Gyulakeszi: Csobánc, Quercetum petraeae-cerris, 1995. VI. 30, HH. (Horváth 1998); Káptalantóti: Cseres-hegy, Quercetum petraeae-cerris, 1996. VIII. 14, HH. (Horváth 1998); Köveskál: Felső-erdő, Quercetum pubescentis-cerris [Vicio-Quercetum pubescentis], 1995. V. 1, HH. (Horváth 1998); Mindszentkálla: Kő-hegy, Quercetum petraeae-cerris, 1996. III. 28, HH. (Horváth 1998); Tihany, 1939. IV. 10, JI. (Székessy 19436; Tóth 1980; Horváth 1998); Tihany, 1939. IV. 15, SzV. (Székessy 19436; Tóth 1980); Tihany, 1939. IV. 18, JI. (Székessy 19436). 1.2. Sóly (Kuthy 1897; Székessy 1938a); Veszprém (Székessy 1938a; Tóth 1980). 1.3. Balatongyörök: Pad-kői-erdő, Quercetum pubescentis-cerris [Vicio-Quercetum pubescentis], 1995. X. 3, HH. (Horváth 1998). ILI. Nagyvázsony: Kab-hegy, 1965. IX. 26, TL. (Tóth 1980); Tapolca: Hegyesdi vár, Quercetum petraeae-cerris, 1995. IV. 30, HH. (Horváth 1998). 11.2. Farkasgyepű, Fagetum sylvaticae [Daphno-Fagetum sylvaticae], talajcsapdázás, 1977. VIII. 8-X. 19, 1978. IV. 1-V. 12., TL.; Porva: Generál-erdő, 1971. X. 2, TL. 11.3. Várpalota: Pétfürdő, LF. (Tóth 1980). 11.4. Bakonypölöske, LR. (Tóth 1980). 11.6. Gánt: Marburg-kereszt, 250 m, Corydali-Aceretum pseudoplatani, Laetiporus sulphureus-ról, 1992. X. 27, ÁL. 11.7. Bakonysárkány, LF. (Tóth 1980). Elterjedt a hegyvidék, a dombvidék és a síkság erdős tájain. Elsősorban nedves-üde élőhelyeken fordul elő; erdőkben, ritkábban gyepekben is megtalálható. Néha üregekbe, barlangokba is behúzódik. Bomló szerves anyagokon (avarban, dögön, fák kifolyó nedvén, gombák rothadó termőtestén, guanón, hangyafészkek gombás törmelékében, kom-