Ádám László: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 28. - A Bakony és a Vértes holyvafaunája (Coleoptera: Staphylinidae) (Zirc, 2004)

A fajok felsorolása

rence-völgy, 1957. IV. 18, PaJ.; Ugod: Huszárokelőpuszta, MiO. (Tóth 1980); Zirc (Székessy 1939a); Zirc: Cuha-völgy, 1936. IV. 12, KZ. (Tóth 1980); Zirc: Pintér-hegy, 1941. X. 19, Kol. és SzL. (Tóth 1980); Zirc: Pintér-hegy, talajcsapdázás, 2000. V. 26, KCs. 11.3. Balinka, rostálás, 1982. I. 10, 1982. I. 31, PA. és RL; Balinka, rostálás, 1983. XI. 13, PA.; Balinka: Gaja, rostálás, 1981.1. 3, PA. és RL; Balinka: Kisgyónbánya, rostálás, 1986. XI. 23, PA.; Balinka: Kisgyónbánya, rőzsekötegből, 1981. VI. 28, PA.; Isztimér, 1979. V. 28, PA.; Isztimér: Burok-völgy, gödörből, 1980. VII. 6, PA.; Várpalota: Pétfürdő, LF. (Tóth 1980). 11.4. Bakonygyirót (Balog és társai 2003); Bakonygyirót, dióültetvény, talajcsapdázás, 2000. V. 4, KCs.; Bakonygyirót, erdő, talajcsapdázás, 2000. IV. 20, 2001. IV. 6, 2001. IV. 27, KCs.; Bakonygyirót: Sertéstói-dűlő, almáskert, talajcsapdázás, 1999. XI. 2, KCs.; Veszprémvarsány: Újmajor, erdészház, Quercetum petraeae-cerris, patakpart, parttaposás, 1995. IV. 7, KCs. [1.7. Bakonysárkány, LF. (Tóth 1980); Oroszlány: Majkpuszta, égeres, 1995. V. 5, KCs. A hegyvidéken, a dombvidéken és a síkságon egyaránt előfordul; zárt erdőkben különösen tölgyesekben - egyike a legközönségesebb holyvafajoknak. Nedvesebb, párásabb környezetben néha fátlan élőhelyeken is megtalálható. Elvétve üregekbe, barlangokba is behúzódik. Legnagyobb tömegben gombásodó avarban él, de nem ritka dögön, elhalt fák gombás tuskóján, törzsén és leváló kérge alatt, fák kifolyó nedvén, gombák rothadó termőtestén, guanón, hangyafészkek gombás törmelékében, hullott gyümölcsön, komposztban, madarak és emlősök fészkében, rothadó növényi maradványokon, szárazodó trágyában, víz által partra sodort uszadékban stb. sem. Anthobium melanocephalum (Illiger, 1794) - feketefejü felemásholyva [feketefejű holyva] -. Bakony (Tóth 1980). Elsősorban a hegyvidék magasabb régióit lakja, az alacsonyabb hegyvidéki és dombvidéki tájakon csak elvétve fordul elő. Megtalálható a bükkösök (különösen a magashegységi bükkösök), ritkán a gyertyános tölgyesek övének nedves-üde erdeiben. A hűvös, nedves éghajlatot, az árnyas, párás környezetet, a háborítatlan öreg erdőket kedveli. Gombafonalakkal sűrűn átjárt nedves avarban, fakorhadékban, fák kifolyó nedvén, gombák rothadó termőtestén, vadtrágyában stb. él. Nálunk többnyire a párás, hűvös őszi és tavaszi, illetve az enyhe, fagymentes téli napokon rajzik. Olophrum assimile (Paykull, 1800) - ragyás felemásholyva [pontos holyva] I. 3. Keszthely, lucernaföld, talajcsapdázás, 1995. IV. 10-V. 2, SZs.; Tapolca (Kuthy 1897; Székessy 1939a; Tóth 1980). ILI. Nagyvázsony: Rekesztö-rét, 2002. IV. 16, KCs.; Nagyvázsony: Semlyékes-tó, 2002. V. 13, KCs.; Pula: Kis-Sás-tó, 2002. IV. 16, 2002. V. 13, KCs. II. 2. Borzavár, 1983. X. 15, PA. II.7. Oroszlány: Majki-tavak, 1996. XI. 5, KCs. Elterjedt a hegyvidéken, a dombvidéken és a síkságon. Vizes, nedves és üde gyepekben, erdőkben (eutróf állóvízi és mezotróf patakmenti mocsarakban, magassásosokban, forráslápokban, lápokban, lápréteken, nedves és üde réteken, láp- és ligeterdőkben stb.) fordul elő. Bomló növényi anyagokon (nedves avarban, víz által partra sodort uszadékban stb.) él. Elvétve kisemlősök fészkében, föld alatti járataiban is megtalálható.