Ádám László: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 28. - A Bakony és a Vértes holyvafaunája (Coleoptera: Staphylinidae) (Zirc, 2004)

A fajok felsorolása

IIA Bakonyszentlászló: Halastó, 1971. VII. 8., TL.; Fenyőfő, 270 m, 1968. IV. 20-30., RL. A dombvidék és a síkság lakója. Mocsarak, rétek, nedves legelők, ritkán ligeterdők stb. bomló növényi maradványokban gazdag, iszapos vagy agyagos talaján él. Rokonaitól eltérően vízpartok nyers áradmányain, üledékein, illetve növényzettel gyéren benőtt helyeken csak elvétve található. A talajba ás járatokat; néha kövek, fadarabok, alatt, komposztban, rothadó növényi maradványokon, szárazodó trágyában stb. fordul elő. Bledius (Hesperophilus) nanus Erichson, 1840 - füstöscsápú ásóholyva 1.1. Balatonfüred: Koloska-völgy, fénycsapdázás, 1977. V. 20., HS. I. 3. Gyenesdiás, nádas, lámpafényre repült, 1949. VII. 12-28., KZ. (Tóth 1980; Horváth 1998). II. 7. Oroszlány: Majki-tavak, homokfal, 1997. X. 10., KCs. Szórványosan fordul elő az erdős puszták övében, az alföldekkel határos dombsági tájakon, illetve az Alföldön és a Kisalföldön. Elsősorban friss vizű, mélyebb tavak partján található. A Nap által erősen besugárzott helyeket, a friss vízzel átitatott, homokos (el nem iszapolódott) nyers üledékeket kedveli. A talajba ás járatokat; a felszínen többnyire csak éjszaka mozog. Bledius (Hesperophilus) opacus (Block, 1799) - homoki ásóholyva I. 3. Gyenesdiás, nádas, lámpafényre repült, 1949. VII. 12-28., KZ. (Tóth 1980; Horváth 1998); Keszthely, 1995. VIII. 16, KoE. II. 2. Bakonybél: Fekete-séd, 1971. V. 8, TL. II.3. Bakonykúti, fénycsapdázás, 2000. IV. 24, 2002. VII. 1, 2002. VII. 11, SzCs.; Bodajk: Gaja, 1971. IX. 24, TL. IIA Bakonyszentlászló: Halastó, 1971. VII. 8, TL.; Fenyőfő (Székessy 1939c/); Fenyőfő, 1900, WF. (Tóth 1980). II.7. Vértessomló: Nagy-Somlyó, lámpázás, 1998. VII. 18-19, KCs. Elterjedt a hegyvidék alacsonyabb régióiban, a dombvidéken és a síkságon. Álló- és folyóvizek partján, friss vízzel átitatott vagy szárazodó, homokos-iszapos nyers hordalékokon, üledékeken él, de mocsarak, rétek iszapos vagy agyagos talaján is megtalálható. A csapadékosabb éghajlatú vidékeken ráakadhatunk még homokos talajok száraz gyepjeiben is, ahol a laza homok sajátos vízháztartása (a felszín könnyen kiszárad, az alsó rétegek azonban tartósan nedvesek) teszi lehetővé előfordulását. [Bledius (Hesperophilus) roubali Horion, 1963 [Bledius orientális Roubal, 1934, nec Bernhauer et Schubert, 1911; B. roubali Scheerpeltz, 1968, nec Horion, 1963] - posványlakó ásóholyva] -. Keszthely: Kis-Balaton, talajcsapdázás, 2000. VII. 6-13, 2000. VII. 27-VIII. 2, TA. Elsősorban az Alföld meleg éghajlatú vidékein fordul elő, és valószínűleg a Kisalföldön is megtalálható. Szélesebb völgyekben, folyók, nagyobb patakok mentén a dombsági tájakon is gyűjtötték, de ott már nagyon elszórtan fordul elő, és kifejezetten ritka. A kiterjedtebb mocsár- és lápvidékek, a pangóvizes élőhelyek jellegzetes állata. Rendszerint árnyas, párás környezetben, holtágak, tavak partján, egész évben vizesnedves, tőzeges, sűrű növényzettel benőtt talajokon, mocsarakban, lápokban fordul elő. Legtöbbször vizes-nedves növényi törmelékben, víz által partra sodort uszadékban ta-