Ádám László: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 28. - A Bakony és a Vértes holyvafaunája (Coleoptera: Staphylinidae) (Zirc, 2004)

A fajok felsorolása

kes talajokon, illetve nem sós, de mészben, bázisokban gazdag üledékeken is. A Nap által erősen besugárzott, növényzettel gyéren benőtt helyeket kedveli; többnyire sós és szikes tavak partján, illetve szárazodó medrében fordul elö. Életmódja a következő fajokéhoz hasonló. [Bledius (Bledius) limieola Tottenham, 1940 [Bledius spectabilis germanicus Wagner, 1935] - északi ásóholyva] 1.1. Tihany, 1933. XI. 23., MF. (Székessy 19436; Tóth 1980; Horváth 1998); Tihany, 1936. VII, EG. (Székessy 19436; Tóth 1980; Horváth 1998). 1.3. Gyenesdiás, nádas, lámpafényre repült, 1949. VII. 12-28., KZ. (Tóth 1980). Ez a faj Északnyugat-Európa atlantikus, szubatlantikus éghajlatú vidékeinek lakója. Korábban közzétett hazai adatai téves meghatározáson alapulnak, és a Bledius spectabilis fajra vonatkoznak. Életmódja a következő fajokéhoz hasonló. Bledius (Bledius) spectabilis Kraatz, 1857 [Bledius germanicus auct, nec Wagner, 1935] - sókedvelő ásóholyva 1.1. Balatonfüred: Koloska-völgy, fénycsapdázás, 1977. VI. 10, 1977. VI. 12, 1977. VI. 21, HS.; Csopak, fénycsapdázás, 1977. VI. 20, HS.; Révfülöp (Székessy 1939c/); Révfülöp, 1926. VI. 17, CsE. (Tóth 1980; Horváth 1998); Tihany (Székessy 1939c/); Tihany, 1933. XI. 23, MF. (Tóth 1980; Horváth 1998); Tihany, 1934, SzV. (Tóth 1980; Horváth 1998); Tihany, 1936. VII, EG. (Tóth 1980; Horváth 1998); Tihany, fénycsapdázás, 1983. V. 6, ??.; Tihany, tájvédelmi őrház, fénycsapdázás, 1983. VIII, ??.; Tihany: Kis-erdő, fénycsapdázás, 1983. V. 22, ??.; Tihany: Külső-tó (Székessy 1936). I. 3. Balatonederics (Székessy 1939c/); Balatonederics, EF. (Tóth 1980; Horváth 1998); Gyenesdiás (Székessy 1939c/); Gyenesdiás, 1912, HG. (Tóth 1980; Horváth 1998); Keszthely (Székessy 1939c/; Tóth 1980). II. 2. Hárskút: Ráktanya, lámpázás, 1997. IV. 28, KCs. 11.3. Bakonykúti, fénycsapdázás, 1999. VII. 5, 2001. VI. 8, 2001. VI. 9, 2001. VI. 16, 2001. VII. 10, 2001. VII. 14, 2001. VIII. 8, 2001. VIII. 20, 2002. VII. 11, SzCs.; Bodajk: Gaja, 1971. IX. 24, TL. 11.4. Bakonyszentlászló: Cuha, 1960. V. 17, PaJ. II.6. Gánt: Köhányás, turistaház, lámpázás, 1998. VII. 26-31, KCs. Elterjedt az erdős puszták övében, az Alföld és a Kisalföld meleg, száraz éghajlatú vidékein. Néhány helyen - az alföldekkel határos dombsági és alacsonyabb hegyvidéki tájakon - a Dunántúlon is megtalálható. A homokos-iszapos, sókban, mészben, bázisokban gazdag üledékek, szikes talajok jellemző állata. Egykori árterületeken, sekély tavak, pocsolyák partján és szárazodó medrében, szikes mocsarakban, szikes réteken stb. fordul elő. A Nap által erősen besugárzott, növényzettel gyérebben benőtt helyeket, a kevésbé kötött jobb vízellátású, meszes talajokat, szoloncsák szikeseket kedveli. Mészben szegény üledékeken, szolonyec szikeseken kifejezetten ritka. Életmódja a következő fajéhoz hasonló. Bledius (Bledius) tricornis (Herbst, 1784) - háromszarvú ásóholyva [háromszarvú holyva] -. Bakony, WF. (Tóth 1980). 1.1. Balatoncsicsó: Erdészlak, lámpázás, 1992. VI. 22, MeO.; Nemesgulács, fénycsapdázás, 1977. V. 20, HS.; 1.1. Révfülöp, 1988. VII. 23, L?.; Tihany: Kis-erdő, fénycsapdázás, 1983. V. 22, ??.