Ádám László: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 28. - A Bakony és a Vértes holyvafaunája (Coleoptera: Staphylinidae) (Zirc, 2004)

A fajok felsorolása

I. 3. Tapolca (Kuthy 1897; Székessy 1939c/; Tóth 1980). II. 2. Bakonybél: Somhegy, 400 m, 1968. V. 21-30., RL. II.3. Bakonykúti, fénycsapdázás, 1999. VII. 5., 1999. VII. 6., 1999. VII. 8., 1999. VII. 13., 1999. VII. 20., 1999. VII. 21., 1999. VII. 29., 2001. VI. 16, 2002. VII. 26, SzCs. II.7. Vértessomló: Nagy-Somlyó, lámpázás, 1998. VII. 18-19, KCs. Elterjedt az erdős puszták övében, az alföldekkel határos dombsági tájakon, illetve az Alföldön és a Kisalföldön. A meleg, száraz éghajlatú vidékek homokos-iszapos, vizes-nedves tavi üledékeinek jellemző állata. Sekély tavak, pocsolyák legfeljebb gyér növényzettel benőtt partján és szárazodó medrében fordul elő. A Nap által erősen besugárzott helyeket, a kevésbé kötött, jobb vízellátású, sókban, mészben, bázisokban gazdag üledékeket, a szoloncsák szikeseket kedveli. Agyagos, mészben szegény üledékeken, szolonyec szikeseken meglehetősen ritka. A talajba ás járatokat; a felszínen többnyire csak éjszaka mozog. Bledius (Bledius) unicornis (Germar, 1825) - egyszarvú ásóholyva [egyszarvú holyva] 1.1. Tihany, tájvédelmi őrház, fénycsapdázás, 1983. VIII, ??. Elszórtan fordul elő az erdős puszták övében, az Alföld és a Kisalföld meleg, száraz éghajlatú vidékein. Egy-két helyen - az alföldekkel határos dombsági tájakon - a Dunántúlon is megtalálható. A homokos-iszapos, sókban, bázisokban gazdag üledékek, szikes talajok jellemző állata. Egykori árterületeken, sekély tavak, pocsolyák partján és szárazodó medrében, szikes mocsarakban, szikes réteken stb. fordul elő. Elsősorban a Nap által erősen besugárzott, növényzettel gyérebben benőtt helyeket, a kevésbé kötött, jobb vízellátású, meszes talajokat, szoloncsák szikeseket kedveli, de megtalálható mészben szegény üledékeken, szolonyec szikeseken stb. is. Életmódja az előző fajéhoz hasonló. [Bledius (Hesperophilus) atricapillus (Germar, 1825) [Oxytelus atricapillus Germar, 1825, nec Nicolai, 1822] - sárgacsápú ásóholyva] -. Balatonkenese (Székessy 1939c/; Tóth 1980). Szórványosan fordul elő az erdős puszták övében, az alföldekkel határos dombsági tájakon, illetve az Alföldön és a Kisalföldön. Friss vizű, mélyebb tavak partján található. A Nap által erősen besugárzott helyeket, a friss vízzel átitatott, homokos (el nem iszapolódott) nyers üledékeket kedveli. Életmódja az előző fajéhoz hasonló. Bledius (Hesperophilus) cribricollis Heer, 1839 - pirosszárnyú ásóholyva IIA Bakonyszentlászló: Halastó, 1971. VII. 8, TL.; Fenyőfő (Makranczy 1998). Szórványosan fordul elő a zárt erdők övében, az alacsonyabb hegyvidék, a dombvidék és a síkság nagyobb folyói mentén. Az Alföldön és a Kisalföldön (az erdős puszták övében) csak a hűvösebb, csapadékosabb éghajlatú peremvidékeken található. Folyóvizek partján és alacsony árterén, friss vízzel átitatott vagy szárazodó, gyér növényzettel benőtt, homokos-iszapos nyers hordalékokon fordul elő. Friss vizű tavak partján és szárazodó medrében, homokos-iszapos nyers üledékeken is gyűjtötték. Életmódja az előző fajokéhoz hasonló. Bledius (Hesperophilus) dissimilis Erichson, 1840 - közönséges ásóholyva [szarvatlan túróholyva] 1.1. Tihany (Székessy 1939c/); Tihany, 1936. VII, EG. (Székessy 19436; Tóth 1980; Horváth 1998); Tihany, 1939. VI. 21, BF. (Székessy 19436; Tóth 1980).