Ádám László: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 28. - A Bakony és a Vértes holyvafaunája (Coleoptera: Staphylinidae) (Zirc, 2004)

A fajok felsorolása

Az alacsonyabb hegyvidék, a dombvidék és a síkság zárt erdeiben él. Vizes, nedves és üde erdők bomló növényi maradványokban gazdag talajain gyakori, humuszban sze­gény talajokon, illetve száraz erdőkben ritka. Néha vizes, nedves és üde gyepekben is előfordul. Avarban, fakorhadékban, fűgyökerek között, humuszban stb. található. Carpelimus (Troginus) exiguus (Erichson, 1839) [Trogophloeus despectus auct., nec Baudi, 1870] - homoktúró iszapholyva 1.1. Tihany, 1939. IV. 15., SzV. (Székessy 19436; Tóth 1980). I. 3. Gyenesdiás, fenyves erdő, lámpafényre repült, 1949. VII. 12-28., KZ. (Tóth 1980; Horváth 1998); Gyenesdiás, nádas, lámpafényre repült, 1949. VII. 12-28, KZ. (Tóth 1980; Horváth 1998). Elterjedt az erdős puszták övében, az alföldekkel határos dombsági tájakon, illetve az Alföldön és a Kisalföldön. Rendszerint friss vizű, mélyebb tavak partján fordul elő; ritkán holtágak, elvétve folyóvizek partján is megtalálható. A Nap által erősen besugár­zott helyeket, a homokos-iszapos, friss vízzel átitatott nyers öntéseket, üledékeket ked­veli. A talajba ás járatokat; a felszínen többnyire csak éjszaka mozog. [Thinobiini (J. Sahlberg, 1876) - fövenyholyvák] [Thinobius brevipennis Kiesenwetter, 1850 - rövidszárnyú fövenyholyva] -. Kis-Balaton (Makranczy 1998). Elszórtan fordul elő az erdős puszták övében, az alföldekkel határos dombsági tája­kon, illetve az Alföldön és a Kisalföldön. Álló- és folyóvizek partján akadhatunk rá, legtöbbször friss vízzel átitatott nyers üledékeken és hordalékokon. Kövek, kavicsok között, vizes-nedves növényi törmelékben, víz által partra sodort uszadékban stb. ta­lálható. Blediini Ádám et Hegyessy, 2001 - ásóholyvák Bledius (Euceratobledius) furcatus (Olivier, 1812) - alföldi ásóholyva II. 2. Zirc (Kuthy 1897; Székessy 1939c/; Makranczy 1998); Zirc, KD. (Tóth 1980). Faunaterületünkön csupán néhány helyen gyűjtötték: irodalmi források az erdélyi Mezőség sós területeiről (Déva), a Delibláti-homokpusztáról (Gerebené), Magyaror­szágról (Zirc), Ausztriából (Fertő melléke), illetve a Felvidékről (Bártfa) említik, ezek az adatok azonban igen régiek. Előfordulása faunaterületünkön - de különösen Magyar­országon - ma kétséges, újabb megerősítésre szorul. Elterjedése, környezeti igénye és életmódja bizonyára a következő fajéhoz hasonló, a legtöbb szerző szerint azonban ez az állat kizárólag sós, szikes területeken található. Bledius (Elbidus) bicornis (Germar, 1823) [Oxyíelus bicornis Germar, 1823, nec Olivier, 1812; Bledius dama Motschulsky, 1857] - kétszarvú ásóholyva [kétszarvú holyva] II.2. Zirc (Kuthy 1897; Székessy 1939c/; Tóth 1980). Előfordul az erdős puszták övében, az erdélyi Mezőség, az Alföld és a Kisalföld meleg, száraz éghajlatú vidékein. Honosságát a Kárpát-medencében csak néhány igen régi adat (Vízakna; Mezőhegyes, Zirc; Fertő melléke) bizonyítja. Előfordulása faunate­rületünkön - de különösen Magyarországon - ma újabb megerősítést igényelne. A sós vízzel átitatott homokos-iszapos üledékek jellemző állata, de megtalálható szódás, szi-

Next

/
Thumbnails
Contents