Ádám László: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 28. - A Bakony és a Vértes holyvafaunája (Coleoptera: Staphylinidae) (Zirc, 2004)

A fajok felsorolása

Planeustomini (Jacquelin du Val, 1857) - aknászholyvák Planeustomus palpalis (Erichson, 1839) - kis aknászholyva [sárga mocsárholyva] 11.1. Nagyvázsony (Hopffgarten 1876; Kuthy 1897; Székessy 19396; Tóth 1980). Előfordul a hegyvidék alacsonyabb régióiban, a dombvidéken és a síkságon. A meleg, száraz éghajlatú vidékek vizes-nedves talajainak jellemző állata. Árterületeken, sekély tavak, pocsolyák partján, réteken, szikeseken, nedves legelőkön stb. él. Rejtett életmódot folytat - a talajba ás járatokat -, alkonyatkor és éjszaka mozog, legtöbbször csak fényre repülő példányai kerülnek kézre. Deleasterini Reitter, 1909 - csermelyholyvák Deleaster dichrous (Gravenhorst, 1802) [Staphylinus dichrous Gmelin, 1790] - kétszínű csermelyholyva [kétszínű holyva] (8. kép) 1.1. Balatonfüred: Koloska-völgy, fénycsapdázás, 1977. VI. 24., 1977. VII. 2, HS.; Csopak, fénycsapdázás, 1977. VII. 10., HS. 1.2. Veszprém, 1955. IV, MaM. 11.2. Bakonybél: Gerence, 1973. VII. 1-15., RL.; Bakonybél: Somhegy, 400 m, 1967. V. 23-31., 1967. VI. 1-10, 1967. VII. 10-15, 1967. VII. 15-19, 1967. VII. 20-29, 1967. VIII. 5-9, 1967. VIII. 31, 1968. V. 21-30, RL.; Bakonybél: Somhegy, 400 m, fénycsapdázás, 1967. VIII. 5-9, 1967. IX. 1-10, RL. (Tóth 1980); Bakonynána, fénycsapdázás, 1984. VII. 23, PA.; Bakonyszentlászló: Hódos-ér, 1957. VIII. 30, PaJ.; Bakonyszentlászló: Hódos-ér, 1965. V. 17, TL. (Tóth 1980); Csesznek: Cuha-völgy, 1972. VII. 15-31, 1972. VIII. 1-15, 1972. VIII. 15-31, 1972. IX. 1-14, 1973. V, 1973. VI. 1-15, RL.; Csesznek: Cuha-völgy, fénycsapdázás, 1973. VII. 15-31, 1973. VIII. 1-15, 1973. IX. 1-14, RL. (Tóth 1980); Dudar, fénycsapdázás, 1983. VI-VII, PA.; Olaszfalu: Alsóperepuszta, fénycsapdázás, 1977. V. 9, HS.; Zirc, LF. (Tóth 1980); Zirc: Bocskor-hegy, 1960. V. 16, PaJ. 11.3. Isztimér: Királyszállás, fénycsapdázás, 1976. V. 21, 1976. IX. 1, ??. Elterjedt a hegyvidék és a dombvidék erdős tájainak folyóvizei mentén. Szórványosan a síkság csapadékosabb éghajlatú erdős területein is megtalálható, az Alföldön és a Kisalföldön azonban csak a hűvösebb, csapadékosabb éghajlatú peremvidékeken, illetve a nagyobb folyók mentén ismert néhány lelőhelye. Folyóvizek friss vízzel átitatott, legfeljebb gyér növényzettel benőtt, durva (kavicsos-homokos), nyers hordalékain él. Leginkább az árnyas, párás erdei környezetet kedveli - elsősorban égerligetek lakója -, előfordul azonban fátlan élőhelyeken (patakmenti mocsarakban, magaskórós réteken stb.) is. A magasabb régiókban néha (többnyire áradásokat vagy tartós esőzéseket követően) bükkösök, szurdokerdők, elvétve hegyi rétek stb. felázott, agyagos talaján is megtalálható. Alkonyatkor és éjszaka mozog; nappal kavicsok között, kövek, fadarabok alatt, ritkábban vizes avarban, mohában, víz által partra sodort uszadékban, vízzel átitatott korhadó fatörzsekben stb. bújik meg. Trogophloeini (Mulsant et Rey, 1879) - iszapholyvák Thinodromus (Thinodromus) hirticollis Mulsant et Rey, 1878-borzas iszapholyva II.2. Zirc (Makranczy 1998).