Ádám László: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 28. - A Bakony és a Vértes holyvafaunája (Coleoptera: Staphylinidae) (Zirc, 2004)

A fajok felsorolása

1X2. Bakonybél, kéreg alól, 1979. V. 24, SzD.; Zirc, KD. (Tóth 1986). II.6. Szár: Fáni-völgy, 250 m, Corydali-Aceretum pseudoplatani, Laetiporus sulphureus-ról, 1996. IV. 30, ÁL.; Várgesztes: Vadász-dombok, 1998. I. 3, KCs. A hegyvidék és a dombvidék nedves-üde erdeinek, bükköseinek, szurdokerdeinek stb. lakója, az alacsonyabb régiókba azonban csak a hűvös, csapadékos éghajlatú nyugati, délnyugati országrészben ereszkedik le. Elhalt lombosfák (főleg a bükk) nedves, gombásodó tuskóján, földre dőlt törzsén, vagy a tuskóra, törzsre nőtt taplón (Fomes fomentarius) található. [Sepedophilus constans (Fowler, 1888) [Conosoma strigosum J. Sahlberg, 1911; C. stöckli Lokay, 1913; C. testaceum subsp. banaticum Jeannel et Jarrige, 1949] - északi pihésholyva] I. 3. Lesenceistvánd: Uzsa-Erdésztelep, Call.-Genist-Quere, [talán Galio-Fagetum sylvaticae}, Fagus sylvatica kérge alól, 1975. IV. 4, TL. (Tóth 1986); Zalaszántó: Tátika, LR. (Tóth 1986). [1.2. Ugod: Hubertlak, Fagus sylvatica kérge alól, 1964. VI. 8-10, PaJ. (Tóth 1986). A magasabb hegyvidék erdős tájainak jellemző állata, a hűvös, csapadékos éghajlatú vidékeken azonban az alacsonyabb régiókba is leereszkedik. Magyarországon biztosan csak a Vasi-Hegyhát területéről (Csörötnek) ismert, hazai elterjedését ezért még nem tudjuk körvonalazni. Előfordulása a Bakonyban is megerősítésre szorul (a korábban közzétett adatok talán a Sepedophilus testaceus fajra vonatkoznak). Vizes, nedves és üde erdőkben él, bár valószínű, hogy elvétve cserjésekben, gyepekben is megtalálható. Gombák termötestén (pl. Armillariella mellea), gombásodó növényi anyagokon (avarban, elhalt fák korhadékában és leváló kérge alatt, víz által partra sodort uszadékban stb.) él. Sepedophilus immaculatus (Stephens, 1832) - kormos pihésholyva II. 2. Bakonybél: Szömörke, rostálás, 1983. XI. 12, PA.; Fenyőfő: Kék-hegy, rostálás, 1982. XI. 1, PA. és RL; Fenyőfő: Kisszépalmapuszta, rostálás, 1983. I. 15, PA.; Porva, 1954. III, LR. (Tóth 1986); Porva, rostálás, 1982. XII. 12, PA. és SzD.; Zirc, PáJ. (Tóth 1986); Zirc: Cuha-völgy, 1936. IV. 12, KZ. (Tóth 1986). II.3. Balinka: Kisgyónbánya, rőzsekötegből, 1981. VI. 28, PA.; Tés: Tési-fennsík, rostálás, 1981. II. 8, PA. és RL; Várpalota: Pétfürdő, LF. (Tóth 1986). Elterjedt a hegyvidék, a dombvidék és a síkság erdős tájain. Többé-kevésbé melegkedvelő, ezért a magasabb régiókban, illetve hűvös, vizes-nedves erdőkben csak szórványosan található. Elsősorban zárt tölgyesekben gyakori, de a tölgyes öv cserjéseiben, gyepjeiben is előfordul. Elvétve a száraz éghajlatú, erdőtlen vidékeken is megtalálható, pl. nádasokban vagy más vizes-nedves gyepekben. Gombásodó növényi anyagokon (avarban, elhalt fák korhadékában és leváló kérge alatt, fűgyökerek között stb.) él. Sepedophilus littoreus (Linnaeus, 1758) - tarka pihésholyva II.2. Fenyőfő: Kék-hegy, rostálás 1983. I. 26, SzD.; Fenyőfő: Kisszépalmapuszta, farakás alól egyelve, 1965. V. 25-31, PaJ. (Tóth 1986); Fenyőfő: Kisszépalmapuszta, rostálás, 1982. XII. 12, PA. és SzD.; Porva, rostálás, 1982. XII. 12, PA. és SzD. II.6. Gánt: Kőhányás, erdő, 1997. II. 22, KCs. A hegyvidék, a dombvidék és a síkság erdős tájainak lakója. Országunk nyugati, délnyugati felében elég gyakori; az Északi-középhegység területén szórványosan fordul elő és meglehetősen ritka. Az Alföldön és a Kisalföldön csak a Duna ligeteiben találták