Ádám László: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 28. - A Bakony és a Vértes holyvafaunája (Coleoptera: Staphylinidae) (Zirc, 2004)

A fajok felsorolása

Keszthely, HG. (Tóth 1986); Keszthely, 1999. IX. 15, 2000. VII. 5, 2000. VIII. 18, 2000. X. 6, 2001. VI. 28, 2001. VII. 5, 2001. X. 3, 2002. VI. 4, 2002. VII. 30, KoE.; Rezi, 1978. X. 15, PA. (Tóth 1986); Zalahaláp: Csilla-hegy, 200 m, Cynodonto-Festucetum pseudovinae, fűhálózás, 1994. IV. 23, ÁL.; Zalaszántó: Tátika, 1961. VI. 22, KZ. (Tóth 1986). II. 1. Veszprém: Csatár-hegy, parlag, rostálás, 1997. IV. 10, KCs. 11.2. Csesznek: Cuha-völgy, LR. (Tóth 1986); Csesznek: Cuha-völgy, 1958. IV. 20, PaJ. (Tóth 1986); Eplény, szalmakazal alól rostálva, 1977. XII. 5, PA. és RI. (Tóth 1986); Eplény, bükkerdő, rostálás, 1982. I. 31, PA.; Farkasgyepű, Fagetum sylvaticae [Daphno-Fagetum sylvaticae], talajcsapdázás, 1977. XI. 24-1978. V. 12, TL.; Fenyőfő: Kék-hegy, 1982. X. 24, PA.; Zirc, LF. (Tóth 1986); Zirc, PáJ. (Tóth 1986); Zirc: Pintérhegy, 1941. X. 19, Kol. és SzL. (Tóth 1986). 11.3. Bakonykúti, fénycsapdázás, 2001. VIII. 17, SzCs.; Balinka, rostálás, 1982. I. 10, PA. és RL; Balinka: Gaja, rostálás, 1981. I. 3, PA. és RL; Balinka: Kisgyónbánya, rostálás, 1986. XI. 23, PA.; Várpalota: Pétfürdő, LF. (Tóth 1986); Várpalota: Pétfürdő, szalmakazal alól rostálva, 1977. XI. 5, PA. 11.4. Bakonygyirót (Balog és társai 2003); Bakonygyirót: Sertéstói-dűlő, almáskert, talajcsapdázás, 1998. V. 19, 1998. VI. 2, 2000. V. 18, 2000. VI. 1, 2000. VII. 13, 2000. VII. 27, 2000. VIII. 10, 2000. IX. 7, 2000. IX. 21, 2000. X. 5, 2001. IV. 6, 2001. IV. 27, 2001. VI. 6, 2001. VI. 22, 2001. VII. 8, 2001. VII. 25, 2001. VIII. 10, 2001. VIII. 25, KCs.; Bakonygyirót: Sertéstói-dülő, almáskert, törzscsapdázás, 2000. IV. 20, KCs.; Szápár, rostálás, 1981. II. 8, PA. és RL II.6. Csákberény: Csípő, 200 m, Cynodonto-Festucetum pseudovinae, fűhálózás, 1994. III. 31, ÁL. Elterjedt a hegyvidéken, a dombvidéken és a síkságon. Többé-kevésbé melegkedvelő, ezért a hegyvidék magasabb régióinak hűvös, nedves erdeiben, gyepjeiben csak szórványosan található. Az alacsonyabb területek erdeiben (elsősorban tölgyesekben) és gyepjeiben gyakori; a szélsőségesen száraz gyepes élőhelyeken ritkább. Legnagyobb tömegben avarban és más növényi eredetű anyagokon (elhalt fák korhadékában és leváló kérge alatt, fűgyökerek között, szénatörmelékben stb.) él, de előfordul pl. gombák rothadó termőtestén, komposztban, szárazodó trágyában, víz által partra sodort uszadékban is. Sepedophilini Ádám et Hegyessy, 2001 - pihésholyvák Sepedophilus bipunctatus (Gravenhorst, 1802) - soksertéjü pihésholyva V. Nyirád, 1979. IV. 15, RL A hegyvidék és a dombvidék nedves-üde erdeinek jellemző állata. Szórványosan megtalálható a síkság vizes, nedves és üde erdeiben is, főleg a nagyobb folyók mentén. Általában sehol sem gyakori, az alacsonyabb területeken pedig kifejezetten ritka. Gombásodó növényi anyagokon (avarban, elhalt fák korhadékában és leváló kérge alatt stb.) él. Sepedophilus bipustulatus (Gravenhorst, 1802) - taplókedvelő pihésholyva 1.3. Zalaszántó: Tátika, 1954. V, LR. (Tóth 1986); Zalaszántó: Tátika, 1965. IX. 17, TL. (Tóth 1986); Zalaszántó: Tátika, bükkfakéreg alól, 1963. IX. 13, KZ. (Tóth 1986).