Ádám László: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 28. - A Bakony és a Vértes holyvafaunája (Coleoptera: Staphylinidae) (Zirc, 2004)

A fajok felsorolása

Bolitochara obliqua Erichson, 1837 - sötét tarkaholyva LI. Pula: Tálodi-erdő, 1979. IV. 8, RI. ILI. Kislőd: Csojányos-völgy, gombás ágról kopogtatva, 1979. XI. 3, SzD.; Nagyvázsony: Kab-hegy, 1982. IV. 25., PA.; Pula, erdő, 1973. XI. 16, TS. II.2. Bakonyszücs: Kőris-hegy, 700 m, Daphno-Fagetum sylvaticae, Trametes versicolor-ró\, 1994. IV. 30, ÁL.; Bakonyszücs: Odvas-kő-barlang, 1996. III. 2, FMi. és PP.; Fenyőfő: Kék-hegy, rostálás, 1982. XI. 1, PA. és RL; Fenyőfő: Kisszépalmapuszta, farakás alól, 1965. V. 25-31, PaJ.; Márkó: Esztergáli-völgy, 1982. IV. 24, RL; Ugod: Huszárokelőpuszta, 1978. III. 19, PA. 11.6. Szár: Fáni-völgy, 250 m, Corydali-Aceretum pseudoplatani, Laetiporus sulphureus-ról, 1996. IV. 30, ÁL. 11.7. Oroszlány: Majki-hegy, kéreg alól, 1996. III. 30, KCs.; Oroszlány: Majkpuszta, erdő, 1994. III. 13, KCs. Elterjedt a hegyvidék, a dombvidék és a síkság erdős tájain. A zárt erdők övében (különösen nedves-üde erdőkben) gyakori. Az Alföldön és a Kisalföldön (az erdős puszták övében) szórványosan fordul elő vizes, nedves és üde erdőkben (többnyire a nagyobb folyók ligeteiben). Gombásodó növényi anyagokon él; elsősorban elhalt fák (lombosfák vagy elvétve tűlevelűek) leváló kérge alatt akadhatunk rá. Taplókon (pl. Fomes fomentarius, Phellinus igniarius, Polyporus squamosus) vagy korhadó fán tenyésző kalapos gombákon (pl. Hypholoma fasciculare, H. sublateritium) is megtalálható. Bolitochara pulchra (Gravenhorst, 1806) [Staphylinus lunulatus auct, nec Linnaeus, 1761] - ékes tarkaholyva ILI. Kislőd: Csojányos-völgy, gombás ágról kopogtatva, 1979. XI. 3, SzD. II.2. Farkasgyepű, Fagetum sylvaticae [Daphno-Fagetum sylvaticae], talajcsapdázás, 1976. IX. 3-X. 11, TL.; Zirc (Kuthy 1897). A hegyvidék és a dombvidék zárt erdeinek jellemző állata; a síkságon jobbára csak a nagyobb folyók mentén (keményfaligetekben, gyertyános kocsányos tölgyesekben stb.) fordul elö nagyon szórványosan. A magasabb régiók nedves-üde erdeiben (bükkösökben, szurdokerdőkben stb.) elterjedt és elég gyakori. Az alacsonyabb régiók száraz erdeiben kifejezetten ritka. Gombásodó növényi anyagokon (elsősorban elhalt lombosfák leváló gombás kérge alatt) él. Taplókon, kalapos gombák termőtestén is megtalálható. Bolitochara reyi Sharp, 1875 - szurdoklakó tarkaholyva II.6. Szár: Fáni-völgy, 250 m, Corydali-Aceretum pseudoplatani, Laetiporus sulphureus-ról, 1996. VI. 6, ÁL. A hegyvidék magasabb régióinak jellemző faja, az alacsonyabb területeken csak elvétve találták. Bükkösökben, szurdokerdőkben és hasonló, nedves-üde erdőkben fordul elő. Elhalt lombosfák leváló gombás kérge alatt, gombásodó nedves avarban stb. él. Leptusa (Leptusa) pulchella (Mannerheim, 1830) [Aleochara analis auct, nec Gravenhorst, 1802] - hegyi tarkaholyva II.2. Bakonybél: Szömörke, rostálás, 1983. XI. 12, PA.; Farkasgyepű, Fagetum sylvaticae [Daphno-Fagetum sylvaticae], talajcsapdázás, 1978. V. 12-VI. 9, TL.; Fenyőfő: Kék-hegy, rostálás, 1982. XI. 1, PA. és RL; Fenyőfő: Kék-hegy, 300 m, AegopodioAlnetum glutinosae, fakéreg alól, 1991. V. 5, ÁL.; Porva: Szépalmapuszta, 1988. VI. 11, RL