Ádám László: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 28. - A Bakony és a Vértes holyvafaunája (Coleoptera: Staphylinidae) (Zirc, 2004)
A fajok felsorolása
II.3. Balinka: Kisgyónbánya, rostálás, 1986. XI. 23, PA. A hegyvidék nedves-üde erdeinek, bükköseinek, szurdokerdeinek jellemző állata. A hűvösebb, csapadékosabb éghajlatú nyugati országrészben a dombvidéken is előfordul, az alacsonyabb régiókban azonban mindenütt nagyon ritka. Elhalt lombosfák (elsősorban a bükk) leváló gombás kérge alatt él. Ritkábban a korhadó fa belsejében, farontó rovarok elhagyott járataiban, rovarrágta taplókban stb. is megtalálható. Kivételesen tűlevelű fák nedves kérge alatt is ráakadhatunk. Leptusa (Leptusa) ruficollis (Erichson, 1839) - vöröses tarkaholyva 11.2. Farkasgyepű, Fagetum sylvaticae [Daphno-Fagetum sylvaticae], talajcsapdázás, 1975. XII. 9-1976. IV. 9, 1977. III. 23-V. 3, 1977. XI. 24-1978. V. 12, 1978. VIII. 14-IX. 27, 1978. IX. 27-X. 27, 1978. X. 27-XI. 24, TL.; Zirc (Kuthy 1897). 11.3. Tés: Tési-fennsík, rostálás, 1981. II. 8, PA. és RI. A magasabb hegyvidék erdős tájainak jellemző állata, a hűvös, csapadékos éghajlatú vidékeken azonban az alacsonyabb régiókba is leereszkedik. Magyarországon a Kőszegi-hegység, illetve a Bakony területén elég gyakori, a Dunántúl más vidékein (pl. Balatonboglár, Budapest, Kisbárapáti, Pécs) azonban bizonyára nagyon ritka: adatai meglehetősen régiek, illetve részben kétesek. Az Északi-középhegység területén is szerfölött ritka, mind ez ideig csupán egyetlen lelőhelye ismert (Ipolytarnóc). Magashegységi bükkösökben, szurdokerdőkben, mészkerülő nedves-üde erdőkben stb. él, ritkán azonban ráakadhatunk fenyéreken, vágásokon stb. is. Az alacsonyabb régiók erdeiben csak elvétve található. Elhalt lombosfák (pl. Acer, Alnus, Cory lus, Fagus, Quercus) gombás tuskóján, törzsén és leváló kérge alatt, gombás avarban, hangyafészkek gombás törmelékében, rovarrágta taplókon (pl. Placoderma, Polystictus) stb. fordul elö. Rhopalocerina clavigera (W. Scriba, 1859) - bunkóscsápú tarkaholyva II.3. Balinka: Kisgyónbánya, rostálás, 1986. XI. 23, PA. A hegyvidék és a dombvidék zárt erdeinek jellemző állata. Általában nedves-üde erdőkben (bükkösökben, szurdokerdőkben stb.) fordul elö, fellelhető azonban keményfaligetekben stb. is. Elhalt fák gombás korhadékában és leváló gombás kérge alatt, gombásodó nedves avarban, kövek, fadarabok alatt stb. él. Elvétve megtalálható gombák termőtestén, víz által partra sodort uszadékban stb. is. Gyrophaenini Kraatz, 1856 - taplóholyvák Brachida exigua (Heer, 1839) - zömök taplóholyva II.2. Bakonybél: Szömörke, rostálás, 1983. XI. 12, PA. Elterjedt az alacsonyabb hegyvidék, a dombvidék és a síkság erdős tájain. Gyepes aljnövényzetű, üde-száraz tölgyesekben, bokorerdőkben, sziklai cserjésekben stb. fordul elő. Megtalálható száraz gyepekben is, pl. bokorerdők tisztásain. Bomló növényi anyagokon, többnyire avarban, fűgyökerek között, kövek, fadarabok alatt stb. akadhatunk rá. Gyrophaena (Gyrophaena) affinis Mannerheim, 1830 - villás taplóholyva II.2. Fenyőfő: Kisszépalmapuszta, 1965. V. 25-31, PaJ.; Németbánya, vadászház, Pluteus cervinus-ról, 1967. V. 29-VI. 2, PaJ. II.6. Szár, 1986. VI. 15, RGy.; Szár: Fáni-völgy, 250 m, Corydali-Aceretum pseudoplatani, Laetiporus sulphureus-ról, 1996. IV. 30, ÁL.
