Ádám László: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 28. - A Bakony és a Vértes holyvafaunája (Coleoptera: Staphylinidae) (Zirc, 2004)
A fajok felsorolása
Elterjedt a hegyvidék alacsonyabb régióiban, a dombvidéken és a síkságon. Elsősorban a nedves-üde talajokat kedveli, de a vízi, illetve a szélsőségesen száraz élőhelyek kivételével csaknem mindenütt megtalálható. Meleg, száraz éghajlatú vidékeken leginkább erdőkben vagy vizes-nedves gyepekben akadhatunk rá. Bomló növényi anyagokon (pl. avarban, elhalt fák korhadékában és leváló kérge alatt, fűgyökerek között, komposztban, szárazodó trágyában, víz által partra sodort uszadékban), illetve kövek, fadarabok stb. alatt él. Bolitocharini (Thomson, 1859) [Euryusides Thomson, 1859] - tarkaholyvák Pleurotobia magnifica (Roubal, 1932) - pompás tarkaholyva II.7. Oroszlány: Majkpuszta, erdő, 1994. V. 14, KCs. A magasabb hegyvidék erdős tájainak jellemző állata, a hűvös, csapadékos éghajlatú vidékeken azonban az alacsonyabb régiókba is leereszkedik. Magyarországon csak a Vértes területéről ismert, hazai elterjedését ezért még nem tudjuk körvonalazni. Megtalálható a bükkösök (különösen a magashegységi bükkösök), elvétve a gyertyános tölgyesek övének nedves-üde erdeiben. A hűvös, nedves éghajlatot, az árnyas, párás környezetet, a háborítatlan öreg erdőket kedveli. Elsősorban elhalt lombosfák leváló kérge alatt fordul elő, de korhadó taplókon, ritkábban gombás avarban, kalapos gombákon (pl. Russula fajokon) is ráakadhatunk. Bolitochara bella Markel, 1844 - díszes tarkaholyva I. 1. Pécsely, rostálás, 1982. III. 29, PA. és RI. II. 2. Eplény, rostálás, 1982. I. 31, PA. és RL; Farkasgyepű, Fagetum sylvaticae [Daphno-Fagetum sylvaticae], talajcsapdázás, 1976. V. 24-VI. 23, TL.; Fenyőfő: Kékhegy, rostálás, 1982. XI. 1, PA. és RL II.3. Balinka: Kisgyónbánya, rostálás, 1986. XI. 23, PA.; Balinka: Kisgyónbánya, rőzsekötegből, 1981. VI. 28, PA. II.6. Szár: Fáni-völgy, 250 m, Corydali-Aceretum pseudoplatani, Laetiporus sulphureus-ról, 1996. IV. 30, ÁL. Elterjedt a hegyvidék, a dombvidék és a síkság zárt erdeiben. Gombásodó növényi anyagokon (avarban, elhalt fák korhadékában és leváló kérge alatt stb.) él. Néha megtalálható taplók (pl. Phellinus igniarius, Trametes gibbosa), elvétve kalapos gombák (pl. Collybia és Lactarius fajok) termötestén is. Bolitochara lucida (Gravenhorst, 1802) - fényes tarkaholyva II.2. Eplény, rostálás, 1982. I. 30, PA.; Eplény: Malom-völgy, gombás gallyról kopogtatva, 1979. IX. 22, SzD.; Porva: Generál-erdő, 1971. X. 2, TL.; Porva: Szépalmapuszta, 1988. VI. 26, RL A hegyvidék és a dombvidék zárt erdeinek jellemző állata. A síkságon csak egykét lelőhelye ismert a hűvösebb, csapadékosabb éghajlatú peremvidékeken, illetve a nagyobb folyók mentén. Általában nedves-üde erdőkben (bükkösökben, szurdokerdőkben stb.) fordul elő, fellelhető azonban keményfaligetekben stb. is. Elhalt fák gombás korhadékában és leváló gombás kérge alatt, gombásodó nedves avarban, kövek, fadarabok alatt stb. él. Taplókon (Fomes fomentarius, Laetiporus sulphureus, Polyporus squamosus, Trametes gibbosa, T. versicolor stb.) is megtalálható.