Ádám László: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 28. - A Bakony és a Vértes holyvafaunája (Coleoptera: Staphylinidae) (Zirc, 2004)
A fajok felsorolása
csak elvétve található. Az alacsony vízinövényzeten, a víz alá merülő hínáron, illetve vízzel átitatott avarban, növényi törmelékben, tőzegmohában stb. él. Stenus (Hypostenus) kiesenwetteri Rosenhauer, 1856 - lápi szemesholyva 1.1. Balatonfüred: Koloska-völgy, vízpart, 2000. V. 24, KCs. II.7. Oroszlány: Majki-tavak, 1997. VI. 24, KCs.; Oroszlány: Majkpuszta, sasos, 1996. VI. 28, KCs. A Kárpát-medencében a hűvösebb, csapadékosabb éghajlatú erdős tájakon fordul elő. Megtalálható a hegyvidéken (jobbára csak az alacsonyabb régiókban), a dombvidéken és a síkságon. Magyarországon csupán néhány lelőhelye (Balatonfüred, Bátorliget, Oroszlány, Romonya) ismert. Mindenütt nagyon ritka. Árnyas, párás élőhelyeken, többnyire pangóvizes, tőzeges talajokon (lápokban, lápréteken, láperdőkben stb.) fordul elő, de megtalálható időnként friss vízzel elöntött, homokos-iszapos talajú élőhelyeken, pl. ligeterdökben is. Az alacsony növényzeten vagy a talajon, vizes-nedves növényi törmelékben akadhatunk rá. Stenus (Hypostenus) latifrons Erichson, 1839 - széleshomlokú szemesholyva 1.2. Balatonalmádi (Székessy 1940). A hegyvidék, a dombvidék és a síkság hűvös, csapadékos éghajlatú erdős tájainak lakója. Az Alföld és a Kisalföld szárazabb éghajlatú területein jobbára csak a nagyobb folyók mentén, illetve a kiterjedtebb mocsár- és lápvidékeken fordul elö igen szórványosan. Álló- és folyóvizek partján, pangóvizes vagy friss vízzel öntözött, iszapos, agyagos vagy tőzeges, sűrű növényzettel benőtt talajokon (mocsarakban, lápokban, magaskórósokban stb.) él. Rendszerint a sekély vízben gyökerező alacsony növényzeten vadászik, a víz leapadása, kiszáradása esetén pedig a talajon felhalmozódott vizes-nedves növényi törmelékben található. Stenus (Hypostenus) similis (Herbst, 1784) - selymes szemesholyva II.2. Bakonybél: Gerence, 1976. V. 11, TS.; Bakonybél: Száraz-Gerence, 1971. V. 6, TL.; Bakonyoszlop: Ördög-árok, 1982. V. 16, PA.; Fenyőfő: Kék-hegy, 1983. V. 14-15, PA.; Fenyőfő: Kék-hegy, 1983. XI. 2, RL; Porva: Szépalmapuszta, 1988. VI. 11, 1988. VI. 26, RL; Ugod: Gerence, 1957. VI. 19, PaJ.; Ugod: Hubertlak, 1961. VI. 26-29, TL. IIA Fenyőfő, 1983. IV. 30, RI. Elsősorban a hűvös, csapadékos éghajlatú erdős tájak, magashegységek lakója, helyenként azonban az alacsonyabb régiókba is leereszkedik. Magyarországon a NyugatDunántúl hegy- és dombvidékein, a Dél-Dunántúl hegyvidékein, valamint a Dunántúli-középhegységben, a Bakony területén elég gyakori. Megtalálható az Északi-középhegység területén (Aggteleki-karszt) is, itt azonban rendkívül ritka. Tápanyagokban szegény vagy közepesen gazdag, tiszta, friss vizű tavak, tócsák, lassú folyású patakok partján - patakmenti mocsarakban, magassásosokban, forráslápokban stb. - fordul elő. Életmódja a rokon fajokéhoz hasonló. Stenus (Hypostenus) solutus Erichson, 1840 - selyemfényű szemesholyva 1.1. Balatonfüred: Koloska-völgy, egyelés, 2000. V. 24, KCs.; Balatonfüred: Koloska-völgy, vízpart, 2000. V. 24, KCs.; Felsőörs: Malom-völgy, sasos, parttaposás, 2000. VI. 13, KCs.; Pécsely, tópart, 1998. V. 29, KCs.; Pécsely: Jábod-dűlő, sasos, 1998. V. 28, KCs.; Tihany, 1983. IV. 17, PA.; Tihany: Külső-tó, 2000. VI. 4, 2000. VII. 24, 2001. IV. 25, KCs. 1.2. Balatonalmádi (Székessy 1940).
