Ádám László: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 28. - A Bakony és a Vértes holyvafaunája (Coleoptera: Staphylinidae) (Zirc, 2004)

A fajok felsorolása

II.5. Pannonhalma: Jánosháza, mesterséges tó, 1997. IV. 24, KCs. II.7. Vértessomló: Itató-dűlő, bányató, 1998. V. 3, KCs.; Vértessomló: Vértessomlóitó, 1996. IV. 27, KCs. IV. Balatonalmádi: Balaton, 2000. V. 16, KCs. Megtalálható a hegyvidéken (inkább csak az alacsonyabb régiókban), a dombvidéken és a síkságon. Állóvizek (ritkábban folyóvizek) mentén, pangóvizes vagy időnként friss vízzel elöntött, iszapos, agyagos vagy tőzeges, sűrű növényzettel benőtt talajokon (mocsarakban, magassásosokban, lápokban, réteken, nedves legelőkön, láp- és ligeterdőkben stb.) fordul elő. Nedves növényi anyagok között (avarban, korhadt fában, víz által partra sodort uszadékban stb.) él. Tetartopeus scutellaris (Nordmann, 1837) - réti mocsárholyva 1.1. Zánka (Székessy 1943a); Zánka, 1902. VII, CsE. (Tóth 1982a; Horváth 1998). Szórványosan fordul elö az alacsonyabb hegyvidéki, a dombvidéki és a síksági erdős tájakon. Nálunk mindenütt nagyon ritka. Az Alföldön és a Kisalföldön (az erdős puszták övében) a hűvösebb, csapadékosabb éghajlatú peremvidékeken, illetve a nagyobb folyók árterületén ismert egy-két lelőhelye. Állóvizek (ritkábban folyóvizek) mentén, pangóvizes vagy időnként friss vízzel elöntött, iszapos vagy agyagos, sűrű növényzettel benőtt talajokon (mocsarakban, magassásosokban, réteken, nedves legelőkön, ligeterdőkben stb.) fordul elő. Nedves növényi anyagok között él. Tetartopeus terminatus (Gravenhorst, 1802) - lápi mocsárholyva I. 1. Csopak, fénycsapdázás, 1977. VII. 10, HS.; Nemesgulács, fénycsapdázás, 1977. V. 20, HS. II. 1. Öcs: Nagy-tó, egyelés, 2002. V. 15, KCs. Elterjedt az alacsonyabb hegyvidéki régiókban, a dombvidéken és a síkságon. Árnyas, párás élőhelyeken, többnyire pangóvizes, tőzeges talajokon (lápokban, lápréteken, láperdőkben stb.) fordul elő, de a hűvösebb, csapadékosabb éghajlatú vidékeken időnként friss vízzel elöntött, homokos-iszapos talajú élőhelyeken, pl. ligeterdőkben is megtalálható. Az alacsony növényzeten vagy a talajon, vizes-nedves növényi törmelékben akadhatunk rá. Dolicaonini (Casey, 1905) [Gnatimenitos Solier, 1849] - pocsolyaholyvák Leptobium gracile (Gravenhorst, 1802) [Lathrobium biguttulus Lacordaire, 1835] kétfoltos pocsolyaholyva [kétfoltos turzásholyva] 1.1. Kővágóörs, 1978. IV. 4, PA.; Tihany (Székessy 1943a); Tihany, 1934. V. 14, SzV. (Székessy 19436; Tóth 1982a; Horváth 1998). I. 3. Lesenceistvánd: Uzsa-Erdésztelep, 1963. VI. 4, PaJ. ILI. Nagyvázsony (Hopffgarten 1876; Tóth 1982a). II. 2. Zirc (Kuthy 1897; Székessy 1943a; Tóth 1982a). Elterjedt a hegyvidék alacsonyabb régióiban, a dombvidéken és a síkságon. A meleg, száraz éghajlatú vidékek jellemző állata. Változó vízjárású - tavasszal és ősszel vizes-nedves, nyáron azonban kiszáradó - élőhelyeken (pl. egykori árterületeken, sekély tavak, pocsolyák gyér növényzettel benőtt homokos-iszapos partján és szárazodó medrében, réteken, szikeseken, nedves legelőkön) fordul elő. Fűgyökerek között, kövek, fadarabok stb. alatt, szárazodó trágyában, szénatörmelékben stb. él.