Ádám László: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 28. - A Bakony és a Vértes holyvafaunája (Coleoptera: Staphylinidae) (Zirc, 2004)

A fajok felsorolása

által összeturkált homokban, növények levelei alatt, illetve gyökerei között, turzás által partra vetett vizes-nedves növényi törmelékben stb. akadhatunk rá. Scopaeus debilis Hochhuth, 1851 [Scopaeus scitulus Baudi, 1857] - pusztai turzásholyva 11.3. Bakonykúti, fénycsapdázás, 1999. VII. 13., 2001. VII. 10., 2001. VIII. 7, 2001. VIII. 10, 2001. VIII. 14, 2001. VIII. 18, SzCs. 11.4. Bakonygyirót (Balog és társai 2003); Bakonygyirót: Sertéstói-dülő, almáskert, talajcsapdázás, 1999. XI. 2, KCs. Elterjedt az erdős puszták övében, az alföldekkel határos alacsonyabb hegyvidéki és dombsági tájakon, illetve az Alföldön és a Kisalföldön. A meleg, száraz éghajlatú vidékekjellemző állata. Változó vízjárású - tavasszal és ősszel vizes, nedves vagy üde, nyáron azonban kiszáradó - élőhelyeken (egykori árterületeken, sekély tavak, pocsolyák gyér növényzettel benőtt homokos-iszapos partján és szárazodó medrében, réteken, szikeseken, nedves legelőkön stb.) fordul elő. Fűgyökerek között, kövek, fadarabok stb. alatt, szárazodó trágyában, szénatörmelékben stb. él. Scopaeus laevigatus (Gyllenhal, 1827) - közönséges turzásholyva 1.1. Lovas: Király-kút-völgy, patakpart, 2000. VI. 6, KCs.; Tihany (Székessy 1943a); Tihany, 1939. IV. 15, SzV. (Székessy 19436; Tóth 1982a); Tihany, fénycsapdázás, 1983. V. 6, ??.; Tihany, fénycsapdázás, 1983. VIII. 10, PA. I. 3. Balatonederics (Székessy 1943a); Balatonederics, EF. (Tóth 1982a; Horváth 1998); Gyenesdiás, esti csapkodás, 1949. VII. 12-28, KZ. (Tóth 1982a; Horváth 1998); Vállus, 1978. IV. 3, PA. II. 2. Bakonybél: Somhegy, 400 m, 1963. VI. 1-10, RL. 11.3. Bakonykúti, fénycsapdázás, 1999. VIII. 11, 1999. VIII. 17, 2002. V. 28, SzCs.; Várpalota: Pétfürdő, LF. (Tóth 1982a). 11.4. Bakonygyirót: Sertéstói-dűlő, almáskert, talajcsapdázás, 1999. II. 2, KCs.; Bakonyszentlászló: Halastó, 1971. VII. 8, TS. Előfordul az alacsonyabb hegyvidék, a dombvidék és a síkság vizes-nedves élőhelyein: álló- és folyóvizek homokos-iszapos partján, időszakosan felázott, elöntött réteken stb. Nedves növényi törmelékben, víz által partra sodort uszadékban stb. él. Scopaeus minimus (Erichson, 1839) [Scopaeus furcatus Binaghi, 1935] - aprócska turzásholyva I. 3. Balatonederics, GyJ. (Tóth 1982a; Horváth 1998); Keszthely, 1909, GyJ. (Tóth 1982a; Horváth 1998). Megtalálható a hegyvidék alacsonyabb régióiban, a dombvidéken és a síkságon, de csak az Alföldön és a Kisalföldön gyakori. Álló- és folyóvizek homokos-iszapos partján, időszakosan felázott, elöntött talajokon (mocsarakban, lápokban, nedves réteken, nedves legelőkön, vizes-nedves erdőkben stb.) él. Leginkább vizes-nedves növényi törmelékben fordul elő. Scopaeus minutus Erichson, 1840 [Lathrobium pumilum Heer, 1839; Scopaeus didymus auct, nec Erichson, 1840] - apró turzásholyva [cérnanyakú turzásholyva] II. 4. Bakonygyirót (Balog és társai 2003); Bakonygyirót: Sertéstói-dűlő, almáskert, talajcsapdázás, 2000. IV. 20, KCs. Elterjedése hazánkban kevéssé ismert, korábban közzétett adatai ugyanis részben megbízhatatlanok. Hiteles lelőhelyeit-Villányi-hegység, Mecsek, Bakony, Hernád-völgy,