Ádám László: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 28. - A Bakony és a Vértes holyvafaunája (Coleoptera: Staphylinidae) (Zirc, 2004)

A fajok felsorolása

Zempléni-hegység, Taktaköz - tekintetbe véve úgy tűnik, hogy elsősorban az alacsonyabb hegyvidék és a dombvidék meleg, száraz lejtőin él, helyenként azonban a síkságra is leereszkedik. Leginkább száraz gyepekben fordul elő, de megtalálható időnként átnedvesedő talajokon, pl. szikes pusztákon is. Rendszerint fűgyökerek között, kövek alatt, növényi törmelékben stb. akadhatunk rá. Scopaeus pusillus Kiesenwetter, 1843 - kis turzásholyva 1.3. Balatonederics, EF. (Tóth 1982a; Horváth 1998); Balatonederics, GyJ. (Tóth 1982a; Horváth 1998). Szórványosan fordul elő az erdős puszták övében, az Alföldön és a Kisalföldön. Elvétve a dombsági, illetve az alacsonyabb hegyvidéki tájakon is megtalálható, de itt már kifejezetten ritka. Elsősorban egykori árterületeken, tavak, pocsolyák gyér növényzettel benőtt homokos-iszapos partján és szárazodó medrében, ritkábban réteken, szikeseken, nedves legelőkön stb.) akadhatunk rá, de néha szárazabb élőhelyek időszakosan felázott vagy elöntött talajain is előfordul. Nedves növényi törmelékben, víz által partra sodort uszadékban stb. él. [Scopaeus ryei Wollaston, 1872 [Lathrobium minimum auct, nec Erichson, 1839] kicsiny turzásholyva] 1.3. Balatonederics (Székessy 1943a; Tóth 1982a; Horváth 1998); Keszthely (Székessy 1943a; Tóth 1982a; Horváth 1998). Faunaterületünkön biztosan csak Szlovákiából ismert, de talán Magyarországon is megtalálható. Környezeti igénye és életmódja az előző fajéhoz hasonló. (A hazánkból Scopaeus minimus név alatt közzétett adatok részben valószínűleg erre a fajra vonatkoznak, a bakonyi példányok azonban biztosan nem ide, hanem a korábban S. furcatus néven említett fajhoz tartoznak.) Scopaeus sulcicollis (Stephens, 1833) [Scopaeus cognatus Mulsant et Rey, 1855] hegyi turzásholyva [cérnanyakú turzásholyva] -. Bakony, WF. (Tóth 1982a). I. 2. Balatonalmádi (Székessy 1943a; Tóth 1982a; Horváth 1998). A hegyvidék és a dombvidék erdős tájainak lakója. Leginkább félárnyékos helyeken, erdőszéleken, gyepes aljnövényzetű, üde-száraz erdőkben, vágásokon stb. fordul elő. Ritkábban megtalálható gyepes élőhelyeken (pl. üde réteken) is. Avarban, fűgyökerek között, kövek, fadarabok alatt, ritkán szárazodó trágyában stb. él. Lathrobiini (Laporte de Castelnau, 1835) - mocsárholyvák Domene scabricollis (Heer, 1839) [Rugilus scabricollis Heer, 1839; Lathrobium scabricolle Erichson, 1840] - érdeshátú mocsárholyva II. 2. Zirc (Tóth 1983); Zirc, LF. (Tóth 1982a). A magasabb hegyvidék erdős tájainak jellemző állata, a hűvös, csapadékos éghajlatú vidékeken azonban az alacsonyabb régiókba is leereszkedik. Magyarországon egyelőre csak a Kőszegi-hegység, a Bakony és az Aggteleki-karszt területéről ismert. Nedvesüde erdőkben, elsősorban magashegységi bükkösökben, szurdokerdőkben stb. él. Rendszerint elhalt lombosfák leváló nedves kérge alatt található, de ráakadhatunk a korhadó fa belsejében, illetve avarban, ritkábban kövek, fadarabok alatt stb. is.