Ádám László: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 28. - A Bakony és a Vértes holyvafaunája (Coleoptera: Staphylinidae) (Zirc, 2004)

A fajok felsorolása

Lithocharis ochracea (Gravenhorst, 1802) [Staphylinus tricolor Marsham, 1802, nec Fabricius, 1787] - vöröses rétiholyva I. 1. Tihany, fénycsapdázás, 1983. IX. 1, PA. II. 2. Zirc, LF. (Tóth 1982a). II.3. Bakonykúti, fénycsapdázás, 1999. VII. 4., 1999. VII. 19., 1999. VII. 30, 1999. VIII. 11, 1999. VIII. 17, 1999. VIII. 19, 1999. VIII. 29, 1999. IX. 4, 1999. IX. 10, 1999. IX. 16, 1999. IX. 17, 1999. IX. 20, 2001. VII. 19, 2001. VIII. 18, SzCs.; Várpalota: Pétfürdő, szalmakazal alól rostálva, 1977. XII. 5, PA. (Tóth 1982a) [ez az adat a Lithocharis nigriceps fajra vonatkozik]. Elterjedt az erdős puszták övében, az alföldekkel határos alacsonyabb hegyvidéki és dombsági tájakon, illetve az Alföldön és a Kisalföldön. A meleg, száraz éghajlatú vidékek jellemző állata. Változó vízjárású - tavasszal és ősszel vizes-nedves, nyáron azonban kiszáradó - élőhelyeken (pl. egykori árterületeken, sekély tavak, pocsolyák gyér növényzettel benőtt homokos-iszapos partján és szárazodó medrében, réteken, szikeseken, nedves legelökön) fordul elő. Fűgyökerek között, kövek, fadarabok alatt, szárazodó trágyában, szénatörmelékben stb. él. Pseudomedon obsoletus (Nordmann, 1837) - egyszínű rétiholyva 1.1. Tihany (Székessy 1943a); Tihany, 1939. IV. 15, SzV. (Székessy 19436; Tóth 1982a; Horváth 1998). I. 3. Balatonederics (Székessy 1943a); Balatonederics, EF. (Tóth 1982a; Horváth 1998); Gyenesdiás, fenyves erdő, 1949. VII. 12-28, KZ. (Tóth 1982a; Horváth 1998). II. 2. Zirc, LF. (Tóth 1982a). 11.3. Bakonykúti, fénycsapdázás, 2001. VII. 10, SzCs. II.6. Csákberény: Bucka, sziklagyep, talajcsapdázás, 2003. V. 27, KCs. A hegyvidéken jobbára csak széles völgyekben, a dombvidékkel, illetve a síksággal határos alacsonyabb területeken fordul elö, a dombvidéken, de méginkább a síkságon elterjedt és gyakori. Leginkább a pangóvizes (friss vízzel legfeljebb csak időnként elöntött) élőhelyeket kedveli. Kiterjedtebb állóvizek (ritkán folyóvizek), holtágak, tavak partján, mocsarakban, lápokban stb. él. Néha vizes-nedves erdőkben is megtalálható. Rendszerint vizes-nedves növényi törmelékben fordul elő. Scopaeini (Mulsant et Rey, 1878) - turzásholyvák Scopaeus bicolor Baudi, 1848 [Scopaeus pusillus auct, nec Kiesenwetter, 1843] kétszínű turzásholy va 11.4. Bakonygyirót (Balog és társai 2003); Bakonygyirót: Sertéstói-dűlő, almáskert, talajcsapdázás, 1999. VII. 27, KCs. Szórványosan fordul elő a zárt erdők övében, az alacsonyabb hegyvidék, a dombvidék és a síkság nagyobb folyói mentén, az Alföld legszárazabb éghajlatú középső területein azonban nagyon ritka. Rendszerint folyóvizek kavicspadjain, friss vizű, mélyebb tavak partján található, rábukkanhatunk azonban még homokos talajok száraz gyepjeiben is, ahol a laza homok sajátos vízháztartása (a felszín könnyen kiszárad, az alsó rétegek azonban tartósan nedvesek) teszi lehetővé előfordulását. A Nap által erősen besugárzott helyeket, a friss vízzel átitatott, homokos (el nem iszapolódott), legfeljebb gyér növényzettel benőtt nyers üledékeket kedveli. Legtöbbször kavicsok között, más rovarok