Ádám László: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 28. - A Bakony és a Vértes holyvafaunája (Coleoptera: Staphylinidae) (Zirc, 2004)

A fajok felsorolása

(avarban, fűgyökerek között, komposztban, korhadó fában, szárazodó trágyában, szénatörmelékben stb.) él. Néha megtalálható hangyafészkek törmelékében, istállók alomjában, kisemlősök fészkében és föld alatti járataiban, víz által partra sodort uszadékban stb. is. Sunius melanocephalus (Fabricius, 1793) - feketefarú lombholyva [feketefarkú lombholyva] -. Bakony, WF. (Tóth 1982a). 1.1. Kővágóörs, 1978. IV. 23, PA. (Tóth 1982a) [ez az adat a Sunius fallax fajra vonatkozik]; Pécsely, rostálás, 1982. III. 29, PA. és RL; Tihany, 1940. IV. 16, SzV. (Székessy 19436; Tóth 1982a). I. 3. Keszthely (Székessy 1943a; Tóth 1982a). ILI. Veszprém: Csatár-hegy, parlag, rostálás, 1997. IV. 10, KCs. II. 2. Eplény, szalmakazal alól rostálva, 1977. XII. 5, PA. és RL II.3. Fehérvárcsurgó (Székessy 1943a); Fehérvárcsurgó, 1923. XI. 10, BiL. (Tóth 1982a); Várpalota: Pétfürdő, LF. (Tóth 1982a); Várpalota: Pétfürdő, szalmakazal alól rostálva, 1977. XII. 5, PA. II.6. Vértessomló: Szarvas-kút, talajcsapdázás, 2000. VI. 17—VII. 22, KCs. és MoO. A hegyvidék, a dombvidék és a síkság erdős tájainak lakója, az Alföld és a Kisalföld meleg, száraz éghajlatú vidékein azonban inkább csak folyók mentén, vizes, nedves és üde erdőkben fordul elő szórványosan. Életmódja az előző fajéhoz hasonló. Lithocharini (Casey, 1905) - rétiholyvák Lithocharis nigriceps Kraatz, 1859 - sárgás rétiholyva -. Vértes (Tóth 1983). 1.1. Salföld, fénycsapdázás, 1982. VIII, SzCs. I. 3. Gyenesdiás (Tóth 1983); Gyenesdiás, kert, esti csapkodás, 1949. VII. 12-28, KZ. (Tóth 1979, 1982a; Horváth 1998). II. 2. Dudar, fénycsapdázás, 1983. VI. 7, ??.; Dudar, fénycsapdázás, 1983. VI-VII, PA.; Olaszfalu, rostálás, 1981. II. 7, PA. és RL II.3. Bakonykúti, fénycsapdázás, 1999. VII. 1, 1999. VII. 4, 1999. VII. 6, 1999. VII. 9, 1999. VII. 13, 1999. VII. 19, 1999. VII. 21, 1999. VII. 25, 1999. VII. 29, 1999. VIII. 12, 1999. VIII. 17, 1999. IX. 9, 2001. VI. 27, 2001. VII. 13, 2002. VI. 15, 2002. VI. 21, 2002. VII. 1, 2002. VII. 3, 2002. VII. 26, SzCs.; Várpalota: Pétfürdő, szalmakazal alól rostálva, 1977. XII. 5, PA. II.6. Szár, 1953. VIII. 20, RD. (Tóth 1979); Tatabánya: Mária-szakadék, szalmakazal alól rostálva, 1961. III. 24, EYS. (Tóth 1979). A hegyvidéken csak elvétve fordul elő az alacsonyabb régiókban, a dombvidéken szórványosan található, a síkságon elterjedt és gyakori. Álló- és folyóvizek mentén, pangóvizes vagy időnként friss vízzel elöntött, iszapos, agyagos vagy tőzeges, sűrű növényzettel benőtt talajokon (mocsarakban, lápokban, nedves réteken, nedves legelőkön, vizes-nedves erdőkben stb.) él, de néha előfordul szárazabb élőhelyek időszakosan felázott vagy elöntött talaján is. Elsősorban vizes-nedves növényi törmelékben, néha szárazodó trágyában stb. található.