Ádám László: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 28. - A Bakony és a Vértes holyvafaunája (Coleoptera: Staphylinidae) (Zirc, 2004)

A fajok felsorolása

gált anyagban e név alatt csak a Medon fusculus példányait találtuk). Elsősorban az árnyas, párás erdei környezetet kedveli, de talán gyepekben is előfordul. Bomló növényi anyagok között (avarban, korhadó fában, szénatörmelékben stb.) él. Megtalálható emlősök (pl. Talpa, Vulpes) fészkében és föld alatti járataiban stb. is. Medon ferrugineus (Erichson, 1840) - vöröses lombholyva 1.1. Tihany (Székessy 1943a); Tihany, 1939. IV. 15, 1940. IX. 15, SzV. (Székessy 19436; Tóth 1982a; Horváth 1998); Tihany, 1941. VII, ??. (Tóth 1982a). I. 3. Zalaszántó: Tátika, avarból rostálva, 1953. IX. 13, KZ. (Tóth 1982a; Horváth 1998). II. 2. Zirc, LF. (Tóth 1982a). II.3. Bakonykúti, fénycsapdázás, 2001. VII. 7, 2001. VII. 11, 2002. IX. 26, SzCs.; Fehérvárcsurgó (Székessy 1943a); Fehérvárcsurgó, 1923. VII. 23, BiL. (Tóth 1982a). II.6. Szár: Fáni-völgy, 250 m, Corydali-Aceretum pseudoplatani, avarból, 1992. X. 27, ÁL. Elterjedt az alacsonyabb hegyvidék, a dombvidék és a síkság erdős tájain. Vizes, nedves és üde erdőkben (elvétve vizes, nedves és üde gyepekben) csaknem mindenütt megtalálható, legtöbbször azonban keményfaligetekben (elsősorban tölgy-kőris-szil ligetekben) akadhatunk rá. Avarban, kisemlősök fészkében és föld alatti járataiban, kövek, fadarabok alatt, nedves növényi törmelékben stb. fordul elő. Medon fusculus (Mannerheim, 1830) - barnás lombholyva 1.1. Tihany, 1940. IV. 16, SzV. (Székessy 19436; Tóth 1982a; Horváth 1998); Tihany, 1941. V. 15, KZ. és SzV. (Tóth 1982a; Horváth 1998). ILI. Szentgál: Balog-szeg-hegy, 1957. V. 30, PaJ.; Veszprém: Csatár-hegy, parlag, rostálás, 1997. IV. 10, KCs. Előfordul a hegyvidék, a dombvidék és a síkság erdős tájain. Elsősorban az árnyas, párás környezetet kedveli - vizes, nedves és üde erdőkben néha nagy számban található -, egyébként a vízi, illetve a szélsőségesen száraz élőhelyek kivételével csaknem mindenütt előfordul. Bomló növényi anyagok között (avarban, korhadó fában, szénatörmelékben stb.) él. Megtalálható kisemlősök fészkében és föld alatti járataiban stb. is. [Sunius bicolor (Olivier, 1795) - kétszínű lombholyva] -. Bakony, WF. (Tóth 1982a). Ez a faj elsősorban Nyugat-Európa lakója. Elterjedési területe a Kárpát-medencét is eléri, hitelesnek tekinthető (bár meglehetősen régi) adatai azonban csak Szlovákiából ismertek. Környezeti igénye és életmódja lényegesen nem különbözik a következő fajokétól. Sunius fallax (Lokay, 1919) - sötétfarú lombholyva I. 1. Kővágóörs, 1978. IV. 23, PA.; Pécsely, 1979. IV. 8, RL II. 3. Balinka, rostálás, 1983. XI. 13, PA.; Balinka: Gaja, rostálás, 1981. I. 3, PA. és RL; Balinka: Kisgyónbánya, rostálás, 1986. XI. 23, PA.; Várpalota: Pétfürdő, szalmakazal alól rostálva, 1977. XII. 5, PA. II.4. Szápár, rostálás, 1981. II. 8, PA. és RL Elterjedt a hegyvidék, a dombvidék és a síkság erdős tájain. A magasabb régiókban ritka, az alacsonyabb területeken közönséges. A vízi, illetve a szélsőségesen száraz élőhelyek kivételével csaknem mindenütt előfordul; melegkedvelő, üde-száraz erdőkben, pl. tölgyesekben egyike a leggyakoribb holyváknak. Bomló növényi anyagokon