Dulai Alfréd: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 27. - A Dunántúli-középhegység hettangi és kora-szinemuri (kora-jura) brachiopoda faunája II. Rendszertani leírások (Zirc, 2003)

Rendszertani leírások

A legnagyobb szélesség a mellső peremnél, a legnagyobb vastagság a hosszúság felénél található. A pediculáris teknőn gyenge csőrélek jelentkeznek, melyek a hosszúság feléig követhetők. A mellső komisszura szulkált. A komisszura U-alakú beöblösödése mély, a vastagság 4/5-ét foglalja el, szélessége a teljes szélesség felére terjed ki. Az árok a brachiális teknőn a mellső peremtől számított 1/3 hosszúságig követhető. A teknők felszínén helyenként gyenge növekedési ráncok láthatók. Megjegyzések: A L. aspasia és a L. nimbata fajok nagyon hasonlítanak egymásra. A példányok mérete, szélessége és a mellső komisszura beöblösödésének mélysége alapján szokták őket elkülöníteni. A nimbata-hoz sorolt egyedek általában keskenyebbek, és sekélyebb beöblösödéssel rendelkeznek. Ezek a tulajdonságok azonban a brachiopodák életkorával változnak, így nem alkalmasak a fajok elkülönítésére. Emiatt célszerű lenne a két faj összevonása. PROSOROVSKAYA & VÖRÖS (1988) szerint ZITTEL (1869) az aspasia faj szerzője, mivel MENEGHINI (1853) leírás és ábrázolás nélkül említette az új nevet (nomen nudum). Ebben az esetben azonban, ha az aspasia és a nimbata fajokat szinonimnak tekintenénk, akkor a prioritás elve alapján a nimbata fajnevet kellene alkalmazni. Az aspasia név azonban összehasonlíthatatlanul elterjedtebb, ezért a nagyobb ismertség ennek a használata mellett szólna. SIBLÍK (1993b) szintén folyamatos átmenetet említett az aspasia és a nimbata között. A hazai kora-liász példányok kifejezetten kicsik, valamennyi kora-szinemuri lelőhelyen jelentősen kisebb méretűek, mint a fiatalabb (késő-szinemuri és pliensbachi) képződményekben. Az aspasia-t már számos nemzetségbe próbálták besorolni (Terebratula, Waldheimia, Pygope, Glossothyris, Propygope, Nucleata), az utóbbi időkben általánosan elfogadott a Linguithyris nemzetség használata. A korábbi rendszerezésnek és a Linguithyris nemzetség elterjedésének részletes ismertetését MANCENIDO (1993b) publikálta. ZITTEL (1869) két változatot különített el, melyeket a későbbi szerzők is gyakran alkalmaztak (var. major; var. minor). ZITTEL mély beöblösödést mutató példányával szemben GEMMELLARO (1874) kisebb brachiopodát ábrázolt, kevésbé mély szulkusszal. CANAVARI (1880) különböző méretű példányai közül a kisebbek nagyon jól azonosíthatók a vizsgált hazai anyaggal (figs. 4-5.). CANAVARI (1882, 1888) nagyon széles brachiopodákat ábrázolt sekély beöblösödéssel. Kérdéses, hogy a 2. ábrán szereplő példány belefér-e még az aspasia variációs tartományába. HAAS, H. (1884) ábrázolás nélküli leírást ad a fajról. PARONA (1893) nimbata néven leírt példánya nem olyan széles, mint OPPEL (1861) anyaga, inkább kerekded körvonalú. A tatai Kálvária-dombról KOCH (1909), majd VÍGH G. in FÜLÖP (1975) ismerte fel a nimbata illetve az aspasia fajokat. VINASSA DE REGNY (1910) 21. ábrája a gyenge képminőség miatt ellenőrizhetetlen, a 20. kép azonban jól azonosítható az aspasia fajjal. HOFMANN (1884) és KULCSÁR (1914) a Gerecséből az aspasia-t, VÍGH GY. (1913) a Pilisből a nimbata-t említette leírás nélkül. HAAS, O. (1912) a fajhoz tartozó négy változatot ismertette (major, Myrto, minor, carinata). CATERINI (1920) példánya az ábrák alapján enyhén szétnyílt teknőkkel ágyazódott be. DARESTE DE LA CHAVANNE (1920) minor változata jól egyezik a vizsgált magyarországi anyaggal. MAUGERI-PATANÉ (1924) anyaga nagyon rossz megtartású (különösen a 9. ábra), ezért ellenőrizhetetlen a meghatározása. DE GREGORIO (1930) 6. táblájának 3. ábráján nem szerepel minden nézet, és a felszínen kapilláció látható, így nem valószínű, hogy a példány a L. aspasia-hoz sorolható. DAL PIAZ (1907) munkájához hasonlóan ORMÓS (1937) is ábrázolás nélkül említette a „Terebratula" nimbata és „77." aspasia fajokat. A nimbata esetében azonban szögletes szinuszt említ a mellső komisszúránál, így elképzelhető, hogy példányai a BÖCKH (1874) által leírt linguata fajhoz tartoznak. A kék-hegyi le-