Dulai Alfréd: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 27. - A Dunántúli-középhegység hettangi és kora-szinemuri (kora-jura) brachiopoda faunája II. Rendszertani leírások (Zirc, 2003)

Rendszertani leírások

lőhely brachiopoda faunájának a revíziója folyamatban van. VÍGH G. (1943) nagy mennyiségben találta meg az aspasia képviselőit a Gerecsében, és számos változatot különített el (major, minor, dilatata, comparabile). GEYER (1889) munkájához hasonlóan ő is egy alaksort említ, melybe az aspasia, a nimbata és a beyrichi fajok tartoznak. BRAMBILLA (1971) példánya a hosszúsághoz viszonyítva szokatlanul széles. MANCENIDO (1993a) megerősítette RENZ (1932) meghatározását. GAKOVIC & TCHOUMATCHENCO (1994) példányánál viszonylag sekély a beöblösödés, és a hosszúság kissé nagyobb a szélességnél. VÖRÖS (2002) leírás nélkül, faunalistában említi a L. aspasia-t Olaszországból. Az Adneti Mészkő típuslelőhelyéről ábrázolás nélkül írja le SIBLÍK (2003a). VÖRÖS et al. (2003) Schafberg és Mondsee környékén találtak számos aspasia példányt. A faj belső morfológiai tulajdonságai SIBLÍK (1993b) munkájából ismertek. Elterjedés: A L. aspasia az alsó-szinemuri és az alsó-toarci közötti intervallumban fordul elő. A nagyon hosszú rétegtani elterjedést már UHLIG (1879) felismerte. Eddig a következő helyekről írták le: ENy-Európa (Németország, Svájc, Spanyolország), Északi Mészkőalpok (Hierlatz, Steinplatte, Adnet?, Schafberg, Eibenberg), Déli-Alpok (Gozzano, Belluno, Trento, Bergamo, Piemonte, Sospirolo?), Északi-Appenninek (Monte Pisano), Középső-Appenninek (Umbriai-takaró), Szicília (Trapani, Monte San Guiliano), Algéria, Dinaridák, Görögország, Törökország, Nyugati-Kárpátok (Nagy-Fátra), Dunántúli-középhegység (Bakony, Gerecse, Tata, Pilis). PHYMATOTHYRIS nemzetség COOPER & MUIR-WOOD, 1951 Phymatothyris aff. cerasulum (ZITTEL, 1869) (16. ábra; XIV tábla 13-15.) Anyag: Tölgyháti-kőfejtő, Pisznicei Mészkő (8); Póckő, Pisznicei Mészkő (26); Kisgerecse, Pisznicei Mészkő (4); Vöröshídi-kőfejtő, Pisznicei Mészkő (12). Méretek: Az ábrázolt példány (Póckő, 4. réteg) méretei a következők: hosszúság (mm): 8,4 szélesség (mm): 7,1 vastagság (mm): 5,1 Külső morfológia: Kis méretű, kerekded körvonalú forma. Az oldalsó peremnél erősebben, a mellsőnél enyhébben lekerekített. A szélesség nem sokkal kisebb a hosszúságnál, míg a vastagság a hosszúság 2/3-a. A búb nyílásszöge körülbelül 90°. Bikonvex forma, a két teknő azonos mértékben domború. A legnagyobb szélesség a hosszúság felénél, míg a legnagyobb vastagság a búbtól számított 1/3 hosszúságnál található. A csőr kis méretű, enyhén begörbülő. Az oldalsó és a mellső komisszura egyenes. Mindkét teknő felszíne sima, csak nagyon gyenge növekedési vonalak észlelhetők. Belső morfológia (16. ábra): A megcsiszolt példány teknői a kezdeti fázisokban nagyon vastagok, de később fokozatosan elvékonyodnak. Foglemezek nincsenek, így a búbüregek nem különülnek el a delthyriális üregtől. Nyélgallér van, mediánszeptum nincs. A foglemezek valószínűleg nem érnek össze, és 45 fokos szögben állnak. A fogmedrek szélesek, de nem mélyek. A fogak szélesek és tagolatlanok. A kartámasztó váz rövid, az összekötő szalag viszonylag kicsi. Megjegyzések: A Keleti-Gerecse valamennyi vizsgált lelőhelyéről előkerült, helyenként jelentős példányszámban. Több jellemzőjében is különbözik a tipikus P. cerasulum-