Dulai Alfréd: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 27. - A Dunántúli-középhegység hettangi és kora-szinemuri (kora-jura) brachiopoda faunája II. Rendszertani leírások (Zirc, 2003)

Rendszertani leírások

ban is említette VÍGH G. in FÜLÖP (1975), a Gerecséből pedig HOFMANN (1884). A vizsgált fajt OPPEL (1861) „Spiriferina" (cí angulata) obtusa néven írta le. A L. angulata fajtól a csőr görbültsége, az interarea homorúsága és a mélyebb pediculáris árok alapján különíthető el. A másik hasonló faj aL. alpina, amelytől a pediculáris teknőn megjelenő árok révén lehet könynyen megkülönböztetni. Hasonló alkatú még aL. acuta és aL. sicula. AL. sicula azonban nagyobb méretű, a posterior részen hirtelen, szárnyszerűen kiszélesedik, és a csőre kevésbé begörbülő. A L. acuta esetében eltérő a körvonal (a hosszúság és a szélesség közel áll egymáshoz), a csőr kisebb méretű, távolabb van a brachiális teknő búbjától, a pediculáris teknő árka kevésbé ívelt (keresztmetszetben V-alakú). A lókúti anyagban előforduló rokon taxon (L. aff. obtusa 1.) elkülönítését a körvonalban, a csőr nyílásszögében és a két búb egymáshoz viszonyított helyzetében mutatkozó különbségek indokolták. A márkói Som-hegy anyagában is található egy rokon forma (L. aff. obtusa 2). Ennél sokkal erősebben begörbül a csőr, a pediculáris teknő árka pedig mélyebb és hosszabban követhető, mint a tipikus L. obtusa példányoknál. CANAVARI (1880) 9. c. ábráján a csőr alig görbül be, emiatt a L. darwini faj felé mutat átmenetet, a 9. d. ábrán látható lekerekített négyszögletes körvonal viszont inkább az obtusa fajra jellemző. BÖSE & SCHLOSSER (1900) Sp. angulata néven leírt példánya a begörbülő csőr, a széles és mély pediculáris árok, valamint a kiszélesedő körvonal miatt egyértelműen a tárgyalt fajhoz tartozónak látszik. DARESTE DE LA CHAVANNE (1920) mindössze egyetlen nézetet mutat, ahol gyengén kifejlődött árok látható a pediculáris teknőn. FUCINI (1895) ábráin a csőr egyenesen felálló, ami a L. angidata fajra jellemző. PARONA (1893) példányán (főleg 12. d. ábra) a szárnyszerű kiszélesedés aL. sicula fajra utal. SACCHI VIALLI & CANTALUPPI (1967) példánya túlságosan gömbölyded megjelenésű az obtusa szokásos formájához képest. DE GREGORIO (1930) nagyobbik példánya jól azonosítható az obtusa fajjal, de a kisebbik (pl. 13, fig. 23.) a kis méret és a gyenge minőségű ábra miatt nem ellenőrizhető. RENZ (1932) Spiriferina sicula var. corfiotica és Spiriferina sicula var. Odyssei alfajait MANCENIDO (1993a) a Spiriferina obtusa fajhoz sorolta. A corfiotica valóban obtusa-szerű, az odyssei esetében viszont az 1. ábrán gyenge radiális bordázottság látható. MANCENIDO (1993a) szerint nem valódi bordák jelennek meg, hanem belső vonalazottság látható a héjon keresztül. ORMÓS (1937) ábrázolás nélkül írta le a fajt, és megemlítette a példányok csőrének nagy variabilitását, valamint a mellső komisszura beöblösödésében jelentkező gyakori aszimmetriát. VÍGH G. (1943) három példányt ábrázolt a gerecsei Hierlatzi Mészkőből, de a 3. tábla 33. ábráján lévő példánynak extrém módon erősen domború mindkét teknője az obtusa szokásos megjelenéséhez képest. SIBLÍK (1993b) lehetségesnek tartja, hogy a L. obtusa és a L. angulata ugyanaz a faj, amit a hierlatzbergi anyag revíziója dönthet el. Ebben a munkában elkülönítem ezt a két fajt. SIBLÍK (1993b) szintén említi az obtusa és a sicula fajok hasonlóságát, és az utóbbit elkülöníthetőnek véli a szélesebb és mélyebb ventrális árok révén. BÖHM et al. (1999) szinonimnak tekintik a L. obtusa és L. sicula fajokat, ezzel a véleményükkel azonban nem értek egyet. BÖHM et al. (1999) az adneti anyagban elkülönítették a Liospiriferina aff. obtusa-X, amely azonban különbözik mindkét itt leírt magyarországi "aff. obtusa" taxontól (keskenyebb körvonal, gyengén kifejlődő árok a pediculáris teknőn, rövid zárvonal, alacsony, egymással csaknem szemben elhelyezkedő búbok). A fenti tulajdonságok alapján leginkább a L. aequiglobata fajhoz mutat hasonlóságot az ábrázolt példány. VÖRÖS et al. (2003) Schafberg környékéről ismertetik a tárgyalt fajt. HAAS, H. (1884), DAL PIAZ (1907), PETERHANS (1926), ORMÓS (1937), valamint MISÍK et al. (1995) leírás nélkül említik a fajt. Elterjedés: A L. obtusa biztosan előfordul a szinemuri és az alsó-pliensbachi képződményekben, míg a felső-pliensbachi előfordulása bizonytalan. Eddig az Északi Mészkőalpokból