Dulai Alfréd: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 27. - A Dunántúli-középhegység hettangi és kora-szinemuri (kora-jura) brachiopoda faunája II. Rendszertani leírások (Zirc, 2003)

Rendszertani leírások

(Hierlatz, Steinplatte, Schafberg), a Déli-Alpokból (Dél-Tirol, Sospirolo, Trento), az ÉszakiAppenninekből (Monte Pisano?), a Középső-Appenninekből (Umbriai-takaró?), Szicíliából (Monte San Guiliano), Görögországból, Algériából, a Briançonnais zónából (?), a NyugatiKárpátokból (?), valamint a Dunántúli-középhegységből (Gerecse, Bakony, Tata) írták le. Liospiriferina aff. obtusa 1. (OPPEL, 1861) (X. tábla 4-7.) 1893 Spiriferina obtusa OPPEL - PARONA: p. 23, pl. 1, fig. 12. 1967 Spiriferina obtusa OPPEL - SACCHI VIALLI & CANTALUPPI: p. 89, pl. 13, fig. 8. 1992 Liospiriferina aff. obtusa (OPPEL) - DULAI: p. 57, pl. 2, fig. 6. Anyag: Lókúti-domb, Pisznicei Mészkő (8). Méretek: Az ábrázolt példány (2. réteg) méretei a következők: hosszúság (mm): 12,0 szélesség (mm): 14,0 vastagság (mm): 10,0 Külső morfológia: Kis vagy közepes méretű, lekerekített téglalap körvonalú forma. Az oldalsó peremnél erősen lekerekített, a mellső peremnél csaknem egyenes. A posterior oldalon is egyenes a perem, a búbok alig emelkednek ki. A búb nyílásszöge körülbelül 105°. A szélesség nagyobb, mint a hosszúság, a vastagság pedig a hosszúság 5/6-a. Bikonvex forma, mindkét teknő erősen domború. A legnagyobb szélesség a hosszúság felénél, a legnagyobb vastagság a bubi régiónál mérhető. A brachiális teknő búbja nagyon kis méretű. A pediculáris teknő csőre alig nagyobb a brachiális búbnál. A csőr begörbülő, az interarea kis méretű, alacsony. Az oldalsó komisszura enyhén ívelődik a pediculáris teknő irányába, pereme éles. A mellső komisszura uniplikált. A komisszura beöblösödésének magassága kisebb, mint a teljes vastagság fele, és kissé szélesebb, mint a teljes szélesség fele. Az árok a pediculáris teknőn a hosszúság feléig, a kiemelkedés viszont a brachiális teknőn csak a mellső perem közelében észlelhető. Az árok pereme erősen lekerekített, viszonylag kis mélységű, és a búb felé haladva fokozatosan eltűnik. A teknők felszínén néha gyenge növekedési ráncok láthatók. Megjegyzések: A tárgyalt taxont a teknő körvonala, a csőr mérete és nyílásszöge, valamint a két búb egymáshoz viszonyított helyzete alapján különítettem el a Liospiriferina obtusa fajtól. Ezzel azonosak lehetnek PARONA (1893), valamint SACCHI VIALLI & CANTALUPPI (1967) példányai. Különösen PARONA (1893) 12. a. ábrája mutat nagy hasonlóságot a lókúti anyaggal. Elterjedés: AL. aff. obtusa 1. a magyarországi kora-szinemuriból került elő. Két szerző is hasonló formát ismertetett a Déli-Alpokból (Gozzano, Lombardia). Liospiriferina aff. obtusa 2. (OPPEL, 1861) (X. tábla 8-10.) Anyag: Márkó, Som-hegy, Isztiméri Mészkő (2). Méretek: Az ábrázolt példány (25. réteg) méretei a következők (csak pediculáris teknő): hosszúság (mm): 13,9 szélesség (mm): 14,4 vastagság (mm): 9,0