Dulai Alfréd: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 27. - A Dunántúli-középhegység hettangi és kora-szinemuri (kora-jura) brachiopoda faunája II. Rendszertani leírások (Zirc, 2003)
Rendszertani leírások
1943 Rhynchonella cartieriformis n. sp. - VÍGH G.: p. 47, pl. 3, figs. 6-7. 1966 Cuneirhynchia retusifrons (OPPEL) - PEVNY: p. 273, pl. 11, fig. 2. 1992 Cuneirhynchia ? retusifrons (OPPEL) - DULAI: p. 51, pl. 2, fig. 3. 1993b Cuneirhynchia retusifrons (OPPEL) - SIBLÍK: p. 968, pl. 1, fig. 10. ? 1994 Cuneirhynchia retusifrons (OPPEL) - UCHMAN & TCHOUMATCHENCO: p. 198, pl. 1, figs. 10-11. 2003 Cuneirhynchia retusifrons (OPPEL) - VÖRÖS et al.: p. 72, pl. 6, figs. 38-40. non: 1884 Rhynchonella cf. retusifrons OPPEL - HAAS, H.: p. 11, pl. 4, fig. 10. non: 1920 Rhynchonella retusifrons OPPEL - DARESTE DE LA CHAVANNE: p. 20, pl. 1, fig. 6. Anyag: Lókúti-domb, Pisznicei Mészkő (2); Márkó, Som-hegy, Isztiméri Mészkő (1). Méretek: Az ábrázolt példány (Lókúti-domb, 85. réteg) méretei a következők: hosszúság (mm): 10,3 szélesség (mm): 12,4 vastagság (mm): 7,6 Külső morfológia: Kis méretű, ötszög körvonalú forma. Az oldalsó peremnél enyhén lekerekített. A szélesség nagyobb, mint a hosszúság, míg a vastagság a hosszúság 3/4-e. A búb nyílásszöge körülbelül 105°. Bikonvex forma, a brachiális teknő domborúsága kissé nagyobb, mint a pediculáris teknőé. A legnagyobb szélesség és a legnagyobb vastagság egyaránt a hosszúság felénél található. A csőr kis méretű, felálló. A pediculáris teknőn határozott csőrélek jelentkeznek, melyek a hosszúság feléig követhetők. Az oldalsó komisszura egyenes, majd a mellső perem felé haladva zegzugossá válik. A mellső komisszura szintén zegzugos lefutású. Mindkét teknő bordázott (9-11). A bordák a pediculáris teknőn gyengébben, a brachiális teknőn erősebben emelkednek ki a teknő felszínéből. A brachiális teknő búbjától a mellső perem szélei irányába kifutva l-l borda a többinél erősebben kiemelkedik. A keresztmetszetük lekerekített háromszög alakú. A legtöbb példányon a bordák nem futnak végig a teknőkön; a búb közelében hiányoznak, vagy sokkal gyengébbek. A teknők felszínén helyenként növekedési ráncok figyelhetők meg. Megjegyzések: Változatos körvonalú forma és a bordák lefutása is különböző lehet. OPPEL (1861) munkájában a búb közelében alig látszanak bordák, ugyanakkor GEYER (1889) olyan alakokat is idesorolt, melyeknél a bordák végigfutnak a teknőn (7. tábla, 10. és 12. kép). OPPEL (1861) a Rhynchonella"retusifrons fajból vezette le a ,JR. "cartieri-t. HAAS, H. (1884) példánya szinte teljesen sima, csak a mellső perem közelében jelentkeznek nagyon rövid bordák, emiatt ábrája a H. prona fajra illetve az Apringia nemzetség egyes képviselőire emlékeztet. A mellső peremhez kifutó két erősebb borda hiányzik RAU (1905) ábráin. DARESTE DE LA CHAVANNE (1920) rossz megtartású példánya teljesen sima, és a jól fejlett planarea is hiányzik. Már GEYER (1889) is említette a vizsgált taxon hasonlóságát a cartieri-hez, de szerinte ezek elkülöníthetők a vastagabb forma és az erősebb bordák révén. SIBLÍK (1993b) a dalmasi hasonlóságát említi, aminek azonban majdnem teljesen lapos a pediculáris teknője. MANCENIDO (1993a) ábrázolás nélkül erősítette meg RENZ (1932) meghatározását. BÖHM et al. (1999) csak a szövegben említették a C. retusifrons-t az adneti faunából. VÖRÖS et al. (2003) a lókúti anyagnál nagyobb példányokat ismertetnek Schafberg környékéről. UCHMAN & TCHOUMATCHENCO (1994) a Nyugati-Kárpátok Hierlatzi típusú mészkövéből ábrázolták a tárgyalt fajt, de meghatározásuk a lekerekített háromszögletű körvonal miatt bizonytalan. MISÍK et al. (1995) leírás nélkül említették a retusifrons-t a Nyugati-Kárpátokból, VÍGH GY. (1913) pedig a Pilisből. VÍGH ábrázolás nélkül,
