Dulai Alfréd: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 27. - A Dunántúli-középhegység hettangi és kora-szinemuri (kora-jura) brachiopoda faunája II. Rendszertani leírások (Zirc, 2003)
Rendszertani leírások
telesen, kérdőjellel használja a Homoeorhynchia nemzetséget. A H. prona-t leírás nélkül említette VÍGH GY. (1913) a Pilis-hegységből és VÍGH G. (1943) a Gerecse-hegységből. PEVNY (1966) ábrázolás nélkül írta le a prona-t a Kis-Kárpátokból, míg UCHMAN & TCHOUMATCHENCO (1994) a Nyugati-Kárpátok Hierlatzi típusú mészkövéből ismertette a tárgyalt fajt. VÖRÖS et al. (2003) a Schafberg lejtőin találtak néhány H'. prona példányt. Elterjedés: AH. 1 ? prona a szinemuri emeletre jellemző. Eddig az Északi Mészkőalpokból (Hierlatz, Schafberg, Vils?), a Stara Planina-hegységből (?), a NyugatiKárpátokból és a Dunántúli-középhegységből (Bakony, Gerecse, Pilis) ismerjük a faj előfordulását. PIARORHYNCHIINAE alcsalád SHI & GRANT, 1993 PIARORHYNCHIA nemzetség BUCKMAN, 1918 Piarorhynchia ? caroli (GEMMELLARO, 1878) (VII. tábla 7-9.) 1878 Rhynchonella caroli n. sp. - GEMMELLARO: p. 423, pl. 31, figs. 79-87. 1895 Rhynchonella caroli GEMMELLARO - FUCINI: p. 168, pl. 7, fig. 4. 2003 Piarorhynchia ? caroli (GEMMELLARO) - VÖRÖS et al.: p. 71, pl. 6, figs. 30-31. Anyag: Kisgerecse, Pisznicei Mészkő (8). Méretek: Az ábrázolt példány (1. réteg) méretei a következők: hosszúság (mm): 7,2 szélesség (mm): 8,5 vastagság (mm): 4,6 Külső morfológia: Kis méretű, háromszög körvonalú forma. A mellső peremnél erősen lekerekített. A búb nyílásszöge körülbelül 85°. A szélesség kissé nagyobb, mint a hosszúság, míg a vastagság alig haladja meg a szélesség felét. Bikonvex forma, a brachiális teknő erősen domború, a pediculáris teknő viszont kissé lapos. A legnagyobb szélesség a mellső peremtől számított 1/3 hosszúságnál, a legnagyobb vastagság a hosszúság felénél található. A csőr kis méretű, felálló. Gyenge csőrélek és kis méretű, lapos planareák figyelhetők meg. Az oldalsó komisszura egyenes, csak a mellső perem közelében válik zegzugossá. A mellső komisszura egyenes, zegzugos lefutású. Mindkét teknő bordázott (9-10). A bordák háromszög keresztmetszetűek, és nem emelkednek ki erősen a teknők felszínéből. A búbnál szétseprűződnek, majd elágazás nélkül futnak a mellső perem felé. Megjegyzések: A Piarorhynchia nemzetséggel részletesen foglalkozott többek között AGER (1967), SUCIC-PROTIC (1969), valamint ALMÉRAS & FAÚRÉ (2000). AGER et al. (1972) az anizusitól a toarci emelet végéig, míg a revideált „Treatise" a karni és a toarci között jelzi a nemzetség rétegtani elterjedését. Egy korábbi publikációban (DULAI, 1992) GEYER (1889) álláspontját követve a caroli-t azonosnak tekintettem a cartieri fajjal, ami revízióra szorul. Ennek megfelelően ebben a munkában már külön fajként szerepelnek. A gerecsei anyag viszonylag kis méretű példányokból áll, ami a GEMMELLARO (1878) 31. tábláján lévő 79. és 85. ábrával mutat nagy hasonlóságot, mivel ezek a többi brachiopodánál keskenyebbek. FUCINI (1895) példányán nagyobb a bordák száma, mint a gerecsei anyagnál, és a bordák nem futnak végig a teknőn a búbig. Di STEFANO (1891) nem közölt ábrát a leírása mellett. VÖRÖS (1982, 1997) a bakonyi carixi rétegekből említette a vizsgált fajt. A közelmúltban az ausztriai Schafberg környékén kerültek elő nagy méretű, széles példányok (VÖRÖS et
