Dulai Alfréd: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 27. - A Dunántúli-középhegység hettangi és kora-szinemuri (kora-jura) brachiopoda faunája II. Rendszertani leírások (Zirc, 2003)
Rendszertani leírások
lálható. Csőrélek és planareák nincsenek. Az oldalsó komisszura egyenes, a mellső komiszszúra uniplikált. Mindkét teknő bordázott. Általában 9 éles borda fut végig a búbtól a mellső peremig elágazás nélkül. A bordák közül 3 a pediculáris teknő beöblösödésében helyezkedik el, 3-3 pedig a bemélyedés két oldalán található. A bordák keresztmetszete háromszög alakú. Megjegyzések: A Salgirella nemzetséget részletesen tárgyalta AGER et al. (1972) munkája. A késő-szinemuriból és a pliensbachiból jelzik a Salgirella biztos előfordulását, de bizonytalanul a hettangi elejéig visszavezetik a Calcirhynchia nemzetséghez. A magyarországi anyag kiegészíti ezt a képet, hiszen a Salgirella képviselői a hettangi és a kora-szinemuri képződményekből is előkerültek. Az új "Treatise" már a hettangitól a pliensbachiig jelzi a nemzetség előfordulását, és megemlíti, hogy a Salgirella közeli rokon, vagy szinonim a Cirpa nemzetséggel. A Salgirella nemzetség típusfaja az itt tárgyalt albertii. A Lókúti-dombról csak egy töredékes pediculáris teknő került elő, ennek ellenére a példány jól azonosítható a vizsgált fajjal. A lókúti brachiopoda pediculáris teknőjén lévő beöblösödés nem olyan jól definiált, mint általában az irodalomban. GEYER (1889) elkülönítette a „Rhynchonella" Alberti var. lobata alfajt, ami a külső morfológia alapján nem különböztethető meg a tipikus S. albertii példányoktól. FUCINI (1895) néhány meglepően nagy méretű brachiopodát említett (nagyobb, mint 3 cm). BÖSE & SCHLOSSER (1900) példánya nagyon lapos és több bordája van a beöblösödésben, mint ami általában jellemző a fajra. A PRINCIPI (1910) és DARESTE DE LA CHAVANNE (1920) ábráin szereplő példányoknak kevesebb bordája van, és a bordák túlságosan lekerekítettek. Az utóbbinak ráadásul hegyes és kiemelkedő a csőre. NUCUBIDZE (1949) anyagának rossz a megtartási állapota, és szintén viszonylag nagy méretű. A tipikus albertii fajtól abban is különbözik, hogy kissé laposabb, de GEYER (1889) is ábrázolt ilyen formákat. A póckői brachiopoda szintén lapos, hasonlít a GEYER által bemutatott példányra (1889, pl. 5, fig. 16.). A tatai példány körvonala kerekdedebb, az uniplikációja pedig nem olyan határozott, mint például OPPEL (1861) munkájában. FUCINI (1895), valamint BÖSE & SCHLOSSER (1900) ábráján a körvonal a tatai példányhoz hasonló, ezek viszont laposabbak. UHLIG (1879) 4. táblájának 2. ábrája valószínűleg nem S. albertii-t mutat a jól definiált planareák miatt. HAAS, O. (1912) egy rokon taxont írt le, de példánya nagyon sok tekintetben különbözik a S. albertii-tó\: a bordák nem futnak végig az egész teknőn, csak a mellső perem közelében látszanak, az uniplikáció sokkal szélesebb és több bordát tartalmaz, ráadásul a 16.c. ábrán határozott planarea látható. Az ORMÓS (1937) által leírt új változat (var. minor) sem sorolható az albertii-hoz, mivel túl sok bordája van, és az uniplikáció is alig fejlődött ki. Ráadásul a 9. ábrán látható példánynak a bordái elágaznak a mellső peremhez közeledve, amit ORMÓS sérülés következményének tulajdonít ugyan, de az ábra ezt nem igazolja. A folyamatban lévő revízióra vár annak eldöntése, hogy az új fajként leírt, de az albertii-hoz hasonló magnicostata illetve telegdi rothi helyzetét tisztázza. Di STEFANO (1891), PETERHANS (1926) valamint VÖRÖS et al. (2003) ábrázolás nélkül említik a tárgyalt fajt. Elterjedés: A S. albertii a hettangi és a szinemuri emeletekből ismert, míg a pliensbachi előfordulása bizonytalan. A vizsgált fajt eddig az Északi Mészkőalpokból (Hierlatz, Schafberg), a Briançonnais zónából, a Déli-Alpokból (Sospirolo, Trento?), az Északi-Appenninekből (Monte Pisano), a Középső-Appenninekből (Umbriai-takaró?), Szicíliából (Erice?), Algériából (?), a Kaukázusból és a Dunántúli-középhegységből (Bakony, Gerecse, Tata) írták le.
