Dulai Alfréd: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 27. - A Dunántúli-középhegység hettangi és kora-szinemuri (kora-jura) brachiopoda faunája II. Rendszertani leírások (Zirc, 2003)

Rendszertani leírások

5. ábra: A Calcirhynchia plicatissima (QUENSTEDT) (Lókúti-domb) sorozatcsiszolatának jellemző metszetei. Fig. 5. Transverse serial sections of Calcirhynchia plicatissima (QUENSTEDT) (Lókút Hill). Belső morfológia (5. ábra): A foglemezek vékonyak, közel párhuzamosak és enyhén íveltek. A delthyriális üreg keresztmetszete ovális. Később a foglemezek párhuzamossága eltűnik, magas trapéz alakot formálnak, kissé domború szárakkal. Enyhén ívelt nyélgallér figyelhető meg. A búbüreg keskeny, lekerekített. A fogmeder hosszú, keskeny és tagolatlan. A fog a foglemez síkjában fekszik, hosszú és tagolatlan. Oldalán fogacska (denticulum) jelentkezik. Szeptálium és mediánszeptum nincs. A krura hamiform típusú, rövid. A krura egyik ága előbb eltűnik, ezért elképzelhető, hogy a másik ágból is letörött egy darab. Megjegyzések: SIBLÍK (1993b) szerint a C. plicatissima kétségtelenül az egyik legproblematikusabb alsó-liász rhynchonellida faj. Már Di STEFANO (1886), ROTHPLETZ (1886) és GEYER (1889) is utalt arra, hogy BÖCKH (1874) „R." hungarica faja aplicatissima-va\ azonos. BÖCKH (1874) eredeti leírásában szintén említette a két faj hasonlóságát, de szerinte a bakonyi példányok szélesebbek, bordazatuk pedig finomabb. Ez azonban nem lépi túl a faj variabilitásának a határait. BÖCKH (1874) említi még, hogy QUENSTEDT leírása szerint a R." plicatissima bordái néha elágaznak, ami az ő anyagában nem fordul elő. Az elágazó bordák néhány sümegi példánynál is észlelhetők voltak a jelenleg vizsgált anyagban. A sümegi Városi-erdőből előkerült egy rendkívül erőteljesen domború példány is (IV tábla 1-4.). VECCHIA (1944) elkülönítette a hettangi korú kőzetekből gyűjtött ,JR." plicatissima rectemarginata alfajt, amelyet később GAETANI (1970) már önálló fajként kezelt. Ezt a nézetet követi SIBLÍK (1993b) is. A kis mértékű külső morfológiai különbségek azonban nem indokolják a külön fajként történő elkülönítést. A hettangi előfordulása szintén nem teszi szükségessé az elválasztást, hiszen ALMÉRAS (1964) szerint a Calcirhynchia plicatissima faj már a késő-hettangiban megjelenik. A Kardosréti Mészkőből előkerült példányok kissé szélesebbek és laposabbak, mint a Pisznicei Mészkőben talált egyedek, de az irodalomból jól