Dulai Alfréd: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 27. - A Dunántúli-középhegység hettangi és kora-szinemuri (kora-jura) brachiopoda faunája II. Rendszertani leírások (Zirc, 2003)

Rendszertani leírások

ismert a faj nagy variabilitása (lásd pl. ROTHPLETZ, 1886). Az itt ábrázolt négy hazai példány elsősorban a domborúságban és az uniplikáció mértékében különbözik. VINASSA DE REGNY (1910) ábráinak egy része (5-7.) nem tipikus C. plicatissima-t ábrázol: nagyon lapos, a mellső komisszura egyenes, a bordák elágaznak és szétseprűződnek: ezek a tulajdonságok a C. fascicostata fajra jellemzők. A többi ábrája (8-11.) viszont megfelel a C. plicatissima általános képének. ORMÓS (1937) ábrázolás nélkül említette a fajt és ezen belül a PETERHANS (1926) által leírt változatot (var. salisburgensis). MANCENIDO (1993a) szintén ábrázolás nélkül írta le a fajt RENZ (1932) anyagának revíziója során. UCHMAN & TCHOUMATCHENCO (1994), valamint MISÍK et al. (1995) a Nyugati-Kárpátokból említették a plicatissima-t leírás és ábrázolás nélkül. VÍGH GY. (1913) a Pilisből, KOCH (1909) és VÍGH G. in FÜLÖP (1975) a tatai Kálvária-domb területéről ismertették a plicatissima-t. BÖHM et al. (1999) durva bordázattal rendelkező C. plicatissima változatot ábrázolnak, és bizonytalannak tekintik a generikus besorolást. A hazai brachiopodáknál tapasztalt belső morfológiai tulajdonságok nagyon jó egyezést mutatnak SIBLÍK (1993b) ábrájával, ami alapján elfogadhatónak tűnik a vizsgált faj Calcirhynchia nemzetséghez tartozása. A revideált „Treatise" nagyon rövid mediánszeptumot említ a Calcirhynchia-néX, ami a megcsiszolt magyarországi példányoknál nem tapasztalható. A vizsgált faj egyedeit sokszor nehezen lehet megkülönböztetni a Cirpa latifrons példányoktól, amelyeknek jobban kiemelkedik a csőre, és a mellső perem felől nézve elliptikus a körvonaluk. Bonyolítja a helyzetet, hogy sok hasonlóság észlelhető a Calcirhynchia és a Cirpa belső morfológiai tulajdonságaiban is (AGER, 1962). SIBLÍK (2002) csak feltételesen sorolja a fajt a Calcirhynchia nemzetségbe. SUCIC-PROTIC (1969), majd SULSER (1993) a Mediterranirhynchia-hoz sorolta a vizsgált fajt, de később már az utóbbi szerző is a Calcirhynchia nemzetséget használta (SULSER, 1999) és szinonimnak tekintette a Calcirhynchia és a Mediterranirhynchia nemzetségeket. VÖRÖS et al. (2003) Schafberg környékén találtak számos plicatissima példányt. Elterjedés: A C. plicatissima a hettangi, a szinemuri és az alsó-pliensbachi képződményekre jellemző. Eddig ÉNy-Európából (Németország, Svájc), az Északi Mészkőalpokból (Hierlatz, Vils, Adnet, Steinplatte, Fonsjoch, Schafberg), a Déli-Alpokból (Dél-Tirol, Lugano, Veneto, Belluno, Bergamo, Gozzano), az Északi-Appenninekből (Monte Pisano), Szicíliából (Taormina, Monte San Giuliano), Grestenből, a Nyugati-Kárpátokból (?), Görögországból (?), Jugoszláviából, valamint a Dunántúli-középhegységből (Bakony, Gerecse, Pilis, Tata) írták le. Calcirhynchia aff. plicatissima (QUENSTEDT, 1852) (IV. tábla 8-11.) Anyag: Kisgerecse, Pisznicei Mészkő (1). Méretek: A vizsgált példány (1. réteg) méretei a következők: hosszúság (mm): 17,1 szélesség (mm): 17,4 vastagság (mm): 10,3 Külső morfológia: Viszonylag nagy méretű, kerekded körvonalú forma. A mellső peremnél nagyon erősen lekerekített. A búb nyílásszöge körülbelül 100°. A hosszúság és a szélesség csaknem azonos, míg a vastagság az előző két értéknek az 5/8-a. Bikonvex forma, a két teknő körülbelül azonos mértékben domború. A legnagyobb szélesség és a legnagyobb