Dulai Alfréd: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 27. - A Dunántúli-középhegység hettangi és kora-szinemuri (kora-jura) brachiopoda faunája II. Rendszertani leírások (Zirc, 2003)

Rendszertani leírások

frons-t a tipikus latifrons-tól. Néha nehéz elkülöníteni egymástól a Cirpa latifrons és a Calcirhynchia plicatissima fajok képviselőit, de a C. plicatissima esetében a példányok általában vastagabbak és a csőrök kevésbé kiemelkedők. SACCHI VIALLI & CANTALUPPI (1967) a Prionorhynchia nemzetségbe, míg SULSER (1993) kérdőjellel a Fissirhynchia nemzetségbe sorolta a vizsgált fajt. Mivel sorozatcsiszolatokat nem tudtam készíteni, VÖRÖS (1997) beosztását követtem, de szintén a Cirpa nemzetséget használta SIBLÍK (2002) munkája is. A latifrons megnyugtató generikus besorolása azonban még további vizsgálatokat igényel. PETERHANS (1926) és VÍGH G. in FÜLÖP (1975) leírás nélkül említette a tárgyalt fajt. Elterjedés: ALMÉRAS (1964) szerint a C. latifrons a hettangi és a szinemuri emeletekre jellemző, viszont külön tárgyalta a sublatifrons fajt, amely táblázata szerint a pliensbachi emeletben fordul elő. Eddig a Briançonnais zónából (?), az Északi Mészkőalpokból (Hierlatz, Schafberg, Adnet), a Déli-Alpokból (Bergamo, Lugano, Saltrio, Gozzano), az Északi-Appenninekből (Monte Pisano), valamint a Dunántúli-középhegységből (Bakony, Gerecse, Tata) említették. Cirpa aff. planifrons (ORMÓS, 1937) (II. tábla 11-13. és II. tábla 14-16.) Anyag: Tata, Kálvária-domb, Pisznicei Mészkő (2). Méretek: Az ábrázolt példányok méretei a következők: hosszúság (mm): 9,3 9,8 szélesség (mm): 9,6 9,8 vastagság (mm): 7,5 7,2 Külső morfológia: Viszonylag kis méretű, lekerekített ötszög körvonalú forma. Az oldalsó peremeknél erősen lekerekített, a mellső peremnél egyenes. A búb nyílásszöge körülbelül 85°. A szélesség és a hosszúság körülbelül azonos, és a vastagság sem sokkal kisebb az előző két értéknél, ami gömbölyded megjelenést eredményez. Bikonvex forma, a két teknő azonos mértékben domború. A legnagyobb szélesség a mellső peremtől számított 1/3 hosszúságnál, míg a legnagyobb vastagság a hosszúság felénél található. A csőr kis méretű, enyhén felemelkedő. Az oldalsó komisszura egyenes, a mellső komisszura uniplikált. A komisszura beöblösödése csaknem az egész szélességre kiterjed, de nem magas. Mindkét teknő bordázott (9-10). A bordák lekerekített háromszög keresztmetszetűek, nem emelkednek ki erősen a teknők felszínéből. A búbtól kiindulva egyenesen, elágazás nélkül futnak a mellső peremig. Megjegyzések: A Cirpa planifrons-t ORMÓS (1937) írta le a bakonyi Kék-hegy területéről, melynek újra vizsgálata folyamatban van. SIBLÍK (1993a,b) az ausztriai Steinplatte területéről, VÖRÖS et al. (2003) pedig Schafberg környékéről említették a C. planifrons-t. BÖHM et al. (1999) szintén leírták a C. planifrons-t az adneti anyagból és sorozatcsiszolati metszeteket is közöltek. A faj elkülönítő bélyegeként a négyszögletes anterior nézetet és a héj mellső részének homlokszerű ellaposodását említették. Hasonlít a Cirpafronto, de az utóbbinak kevesebb és erősebb bordája van, és azok egyenletesen futnak végig a teknőkön. ORMÓS (1937) fajától számos ponton különböznek a tatai példányok. A planifrons háromszögletes megjelenésével szemben ezek pentagonális körvonalúak. A 15-16 mm hosszú planifrons-sal ellentétben ezek mindössze 9-10 mm-esek. A búb nyílásszöge a planifrons-nál 110°, míg itt csak 85°. A csőr nem olyan nagy, és nem nyúlik annyira előre. ORMÓS 9-14 bor-