Dulai Alfréd: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 27. - A Dunántúli-középhegység hettangi és kora-szinemuri (kora-jura) brachiopoda faunája II. Rendszertani leírások (Zirc, 2003)

Rendszertani leírások

1898 Rhynchonella sublaîifrons n. sp. - BÖSE: p. 194, pl. 14, figs. 10-12. ? 1943 Rhynchonella latifrons STUR - VÍGH G.: pl. 2, fig. 24. 1953 Rhynchonella latifrons STUR - Rossi RONCHETTI & BRENA: p. 125, pl. 11, fig. 6. 1954 Rhynchonella cfr. latifrons STUR - CONTI: p. 201, pl. 10, fig. 1. 1964 Rhynchonella latifrons STUR - SACCHI VIALLI: p. 12, pl. 2, fig. 4. 1967 Prionorhynchia latifrons (STUR) - SACCHI VIALLI & CANTALUPPI: p. 76, pl. 11, figs. 7-8. 1992 Cirpa ? latifrons (STUR) - DULAI: p. 43, pl. 1, fig. 2. 1999 Cirpa (?) latifrons (GEYER) - BÖHM et al.: p. 194, pl. 29, fig. 5. 2003 Cirpa ? latifrons (STUR in GEYER) - VÖRÖS et al.: p. 70, pl. 6, figs. 16-18. Anyag: Lókúti-domb, Pisznicei Mészkő (5); Póckő, Pisznicei Mészkő (1); Tata, Kálváriadomb, Pisznicei Mészkő (2). Méretek: Az ábrázolt példányok (Lókúti-domb, 2. réteg és Tata, Kálvária-domb) méretei a következők: hosszúság (mm): 11,1 12,8 szélesség (mm): 13,4 15,4 vastagság (mm): 6,6 8,3 Külső morfológia: Közepes méretű, lekerekített háromszög körvonalú forma. A búb nyílásszöge körülbelül 95°. A mellső peremnél erősen lekerekített. A szélesség nagyobb, mint a hosszúság, a vastagság pedig körülbelül a szélesség fele. Bikonvex forma, a pediculáris teknő domborúsága jóval nagyobb, mint a brachiális teknőé. A legnagyobb szélesség a mellső peremtől számított 1/3 hosszúságnál, míg a legnagyobb vastagság a hosszúság felénél található. A csőr kis méretű, felálló. Az oldalsó komisszura egyenes, a mellső egyenes vagy uniplikált. Mindkét teknő bordázott (14-16). A bordák csak gyengén emelkednek ki a teknők felszínéből, a keresztmetszetük háromszög körvonalú. A búbtól kiindulva egyenesen, elágazás nélkül futnak a teknőkön végig. Megjegyzések: BÖSE (1898) a Rhynchonella" latifrons mellett (melyet ábrázolás nélkül írt le) elkülönítette a ,Jt. " sublatifrons fajt, amely azonban nem tér el lényegesen a vizsgált taxontól (elsősorban a méret alapján választotta szét őket). VÍGH G. (1943) fényképet közölt a latifrons-vól, szöveges leírást viszont nem adott róla. Az ábra alapján a gerecsei példány erősebben domború, mint ami a C. latifrons-ra. általában jellemző. A tatai és a lókúti példányok kissé eltérnek egymástól: a tatai erősen uniplikált, a lókúti mellső komisszúrája egyenes; a tatainak több, és erősebb bordája van. FUCINI (1895) példányai inkább a lókúti, míg PARONA (1893) ábrái inkább a tatai anyaghoz állnak közelebb. ORMÓS (1937) a Kék-hegy faunájában elkülönített egy új változatot a fajon belül (var. baconica), de ábrázolás hiányában ennek realitását nehéz megítélni. A lelőhely újragyűjtött anyagának folyamatban lévő vizsgálata remélhetőleg választ ad erre a kérdésre is. BÖHM et al. (1999) egy közeli rokon formát ábrázoltak (Cirpa aff. latifrons), ami SIBLÍK (1993a) munkájában még Rhynchonella" aff'. fissicostata néven szerepelt. A tipikus latifrons példányoktól a nagyobb méret, a keskenyebb körvonal és a magasabb uniplikáció révén különítették el az Északi Mészkőalpokban gyűjtött anyagot. Ehhez hasonló mellső komisszúrával rendelkezik a tatai példány is. VÖRÖS et al. (2003) aszimmetrikus uniplikációval rendelkező példányokat találtak a Schafberg lejtőin, melyeknek a teknői erősebben domborúak, mint a lókúti anyag esetében. A domború teknők és a magasabb plikáció alapján különítette el SACCHI VIALLI & CANTALUPPI (1967) a Prionorhynchia aff. lati-