Dulai Alfréd: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 27. - A Dunántúli-középhegység hettangi és kora-szinemuri (kora-jura) brachiopoda faunája II. Rendszertani leírások (Zirc, 2003)
Rendszertani leírások
Anyag: Sümeg, Városi-erdő (16); Lókúti-domb, Pisznicei Mészkő (1). Méretek: Az ábrázolt példány (Lókúti-domb, 93, réteg) méretei a következők: hosszúság (mm): 13,5 szélesség (mm): 13,4 vastagság (mm): 7,4 Külső" morfológia: Közepes méretű, lekerekített ötszög körvonalú forma. Az oldalsó peremeknél erősebben lekerekített, mint a mellső peremnél. A búb nyílásszöge körülbelül 85°. A szélesség megegyezik a hosszúsággal, a vastagság alig nagyobb a hosszúság felénél. Bikonvex forma, a két teknő azonos mértékben domború. A legnagyobb szélesség a hosszúság felénél, a legnagyobb vastagság a búbtól számított 1/3 hosszúságnál mérhető. A csőr kis méretű, felálló. A pediculáris teknőn határozott csőrélek láthatók. A rossz megtartás miatt a csőrélek és az oldalsó komisszura lefutása nem követhető. A mellső komisszura szulkált. A komisszura beöblösödése közepes mélységű, a példány szélességének a felére terjed ki. A brachiális teknőn a hosszúság 2/3-áig követhető V-alakú bemélyedés látható. A teknők felszíne sima, díszítetlen. Megjegyzések: A Bakonyithyris nemzetséget VÖRÖS (1983) írta le a bakonyi szinemuri és pliensbachi brachiopodák tanulmányozása során. A lókúti példány rossz megtartási állapota megnehezíti a határozást, de a brachiális teknő jellegzetes V-alakú bemélyedése alapján jól megkülönböztethető az egyéb Bakonyithyris fajoktól. Nagyon hasonlít a B. apenninica, de a vizsgált faj csőre sokkal robusztusabb és erősebben begörbülő, a komiszszúra beöblösödése pedig kisebb, és nem annyira ívelt lefutású. OPPEL (1861) munkájában az 1. d. ábrán egy erősebben megnyúlt példány látható, míg az 1. c. ábrán gyenge csőréi figyelhető meg a pediculáris teknőn. GEMMELLARO (1874) kerekded körvonalú brachiopodát ábrázolt, amelynél a komisszura beöblösödése mélyebb, mint ami az eredeti leírásban szerepelt. PARONA (1880) publikációjában nagyon erősen domború mindkét teknő, és az oldalsó komisszura nem egyenes, mint OPPEL (1861) ábráján. FUCINI (1896) példánya lekerekített háromszög körvonalú, nem olyan kerekded, mint OPPEL (1861), vagy PARONA (1880) anyagánál. VÍGH GY. (1913) leírás nélkül említette a Pilisből, KULCSÁR (1914) pedig a Gerecséből. MAUGERI PATANÉ (1924) ábrája rossz minőségű, ezért bizonytalan a meghatározása. SACCHI VIALLI (1964) példánya nagyon erősen domború, megnyúlt, és a legnagyobb szélesség a mellső perem felé tolódott. BÖHM et al. (1999) ábrázolás nélkül ismertették a Bakonyithyris (?) engelhardti fajt az adneti faunából, és megemlítették a nagyfokú hasonlóságát a B. ewaldi fajjal. Felhívták a figyelmet az alpina engelhardti - ewaldi - mutabilis csoport nagy intraspecifikus variációs tartományára. VÖRÖS et al. (2003) schafbergi példányai kevésbé megnyúltak, mint OPPEL (1861) ábráin, és inkább PARONA (1880) anyagához hasonlítanak, de annál sekélyebb beöblösödéssel. A fajt korábban a Waldheimia, majd Zeilleria nemzetségbe sorolta számos szerző, az utóbbi években azonban többen is a Bakonyithyris nemzetséget alkalmazták (DULAI, 1992; VÖRÖS, 1997; SIBLÍK, 2002). Di STEFANO (1891) és PEVNY (1966) ábrázolás nélkül írta le a tárgyalt fajt. Elterjedés: A B. ewaldi a szinemuri emeletre jellemző, előfordulása a phensbachiban bizonytalan. Eddig az Északi Mészkőalpokból (Hierlatz, Schafberg, Adnet?), a Déli-Alpokból (Lombardia, Saltrio), az Appenninekből, Szicíliából (Trapani, Erice?), a Nyugati-Kárpátokból (Nagy-Fátra, Kis-Kárpátok?) és a Dunántúli-középhegységből (Bakony, Gerecse?, Pilis?) írták le.
