Dulai Alfréd: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 27. - A Dunántúli-középhegység hettangi és kora-szinemuri (kora-jura) brachiopoda faunája II. Rendszertani leírások (Zirc, 2003)

Rendszertani leírások

Bakonyithyris cf. pedemontana (PARONA, 1892) (XIX. tábla 7-9.) 1893 Terebratula pedemontana PARONA - PARONA: p. 49, pl. 2, fig. 26. 1997 Bakonyithyris pedemontana (PARONA) - VÖRÖS: p. 105, fig. 26. Anyag: Vöröshídi-kőfejtő, Pisznicei Mészkő (1). Méretek: Az ábrázolt példány (57. réteg) méretei a következők: hosszúság (mm): 8,5 szélesség (mm): 8,0 vastagság (mm): 5,0 Külső morfológia: Kis méretű, kerekded körvonalú forma. Az oldalsó peremnél és a mellső peremnél erősen lekerekített. A búb nyílásszöge körülbelül 90°. A hosszúság alig nagyobb, mint a szélesség, míg a vastagság a szélesség 5/8-a. Bikonvex forma, a pediculáris teknő erősebben domború, mint a brachiális teknő. A legnagyobb szélesség a hosszúság felénél, míg a legnagyobb vastagság a búbtól számított 1/3 hosszúságnál található. A pediculáris teknőn gyenge csőrélek láthatók, melyek a hosszúság 1/3-áig követhetők. A mellső komisszura szulkált. A komisszura szögletes, trapéz alakú beöblösödése rendkívül nagy méretű, szélessége szinte a teljes szélességet, míg magassága csaknem a teljes vastagságot magába foglalja. Az árok a brachiális teknőn a hosszúság feléig követhető. Mindkét teknő felszíne sima, csak gyenge növekedési vonalak észlelhetők. Megjegyzések: Bár az egyetlen rendelkezésre álló példány kissé töredékes és sérült, mégis nagyon jó egyezést mutat PARONA (1893) példányával. PARONA ábráján is széles és mély a beöblösödés, de ott az árok a hosszúság 2/3-áig követhető a brachiális teknőn, míg a magyarországi anyagnál rövidebb. További különbség figyelhető meg a körvonalban: PARONA példánya lekerekített háromszög körvonalú, míg a vöröshídi példánynál a maximális szélesség nem tolódik el annyira a mellső perem irányába. A vizsgált faj hasonlít a B. apenninica-hoz, de a háromszögletes körvonal, valamint az erősebb és jobban begörbülő csőr alapján elkülöníthető tőle. VÖRÖS (1982, 1997) a bakonyi pliensbachi mellett említi a Gerecséből és a Pilisből is. A Bakonyithyris nemzetséget VÖRÖS (1983) írta le, a típusfaja az itt tárgyalt pedemontana. Elterjedés: A B. pedemontana a szinemuri és a pliensbachi képződményekre jellemző. Eddig a Déli-Alpokból (Lombardia, Gozzano) és a Dunántúli-középhegységből (Bakony, Gerecse, Pilis) ismert az elterjedése. Bakonyithyris sp. (XIX. tábla 10-13.) 1992 Bakonyithyris sp. - DULAI: p. 82, pl. 6, fig. 4. Anyag: Lókúti-domb, Pisznicei Mészkő (2); Póckő, Pisznicei Mészkő (1); Tata, Kálváriadomb, Pisznicei Mészkő (1). Méretek: Az ábrázolt példány (Lókúti-domb, 94. réteg) méretei a következők: hosszúság (mm): 14,7 szélesség (mm): 14,0 vastagság (mm): 8,3