Dulai Alfréd: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 27. - A Dunántúli-középhegység hettangi és kora-szinemuri (kora-jura) brachiopoda faunája II. Rendszertani leírások (Zirc, 2003)

Rendszertani leírások

2. ábra: Az Apringia paolii (CANAVARI) (Vöröshídi-kőfejtő) sorozatcsiszolatának jellemző metszetei. Fig. 2. Transverse serial sections of Apringia paolii (CANAVARI) (Vöröshíd quarry). országi anyagban a kora-szinemuriból kerültek elő az Apringia képviselői: főleg a Vöröshídi-kőfejtőben és néhány példányban a márkói Som-hegyen. Az A. paolii jelenlétét említette a szinemuri képződményekben VÍGH G. (1943) a Gerecséből és VÍGH GY. (1913) a Pilisből, de ismert a bakonyi és a gerecsei pliensbachi kőzetekből is (VÖRÖS, 1982, 1997). VÍGH G. (1943) egy folyamatos alaksort vélt felfedezni a laevicosta - paolii lubrica fajok között. A magyarországi példányoknál az uniplikáció nem olyan markáns és nem olyan magas, mint CANAVARI (1880) és SIBLÍK (2003a) ábráján. FUCINI (1895) példányán erősebb és hosszabb a külső díszítés: a bordák csaknem teljesen végigfutnak a búbig, emiatt SIBLÍK (2003a) ki is zárja FUCINI (1895) anyagát a vizsgált fajból. BÖSE (1898) példányai hasonlítanak a hazai anyaghoz, az ő változatos ábrái jól szemléltetik a faj variabilitását is. SIBLÍK (1993b) közeli rokon formát (,Jihynchonella" aff'. paolii) említ az ausztriai Steinplatte területéről, ami hasonlít BÖSE (1898) anyagához, de kisebb a mérete, keskenyebb a körvonala, alacsonyabb az uniplikációja és masszívabb a csőre. CANAVARI (1883) ábrázolás nélkül említette a vizsgált fajt. A revideált „Treatise" kötetben csak bizonytalanul említik az Apringia nemzetséget a szinemuri emeletből, de a legújabb adatok szerint nem csak a Dunántúli-középhegység alsó-szinemuri képződményeiben fordul elő: SIBLÍK (2003a) szintén ismertette az alpi szinemuriból, az Adneti Mészkő típuslelőhelyéről (Obtusum Zóna). A megcsiszolt példány belső morfológiai jellemzői alapvetően megegyeznek SIBLÍK (2003a) metszeteivel, aki bizonytalanul arcuiform krurát azonosított. VÖRÖS et al. (2003) Schwarzensee környékén pliensbachi képződményekben találták meg a tárgyalt fajt. Elterjedés: Az A. paolii a szinemuri és a pliensbachi képződményekre jellemző. Eddig az Északi Mészkőalpokban (Hierlatz, Kramsach, Schafberg, Adnet, Meislalm), a Középső-Appenninekben (Umbriai-takaró), az Északi-Appenninekben (Monte Pisano?) és a Dunántúli-középhegységben (Bakony, Gerecse, Pilis) jelezték előfordulását.