Dulai Alfréd: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 26. - A Dunántúli-középhegység hettangi és kora-szinemuri (kora-jura) brachiopoda faunája I. Diverzitás, rétegtani elterjedés, paleoökológia, paleobiogeográfia, faunafejlődés (Zirc, 2002)
Paleobiogeográfia
16%, a lábatlani lelőhelyeken 28%. A Zeilleria nemzetség valamennyi vizsgált lelőhelyen előfordul. A Kardosréti Mészkőben és a Vöröshídi-kőfejtőben csak 1-2%-os arányban található, az összes többi lelőhelyen viszont 7 és 25% közötti mennyiségben fordulnak elő. A leggyakoribbak Lókúton és a sümegi új anyagban. A Securina csak Lókúton és a márkói Som-hegyen ismert, az előbbi lelőhelyen jelentős mennyiségben (15%), míg az utóbbi esetben elhanyagolható a gyakorisága. A Bakonyithyris nemzetség nem fordul elő a Kardosréti Mészkőben, a Som-hegyen, a Kisgerecsén és a Vöröshídi-kőfejtőben. Elhanyagolható a mennyisége Lókúton és a lábatlani lelőhelyeken, míg Tatán és Sümegen valamivel jelentősebb az aránya (5-8%). Az Antiptychina a lelőhelyek többségénél hiányzik, vagy csak 1% körüli mennyiségben fordul elő (Lókút, Márkó, Vöröshídi-kőfejtő). Az egyetlen kivétel az új gyűjtésű sümegi anyag, ahol a mennyisége eléri az 5,5%-ot. Az Athyridida-renden belül a Cadomella csak a sümegi régi anyagban került elő, ott is mindössze egyetlen példányban. A Koninckodonta-nemzetség a Keleti-Gerecse lelőhelyein mindenhol előfordul (2-4%). Mint a táblázatból is szembetűnik, néhány nemzetség valamennyi lelőhelyen, vagy majdnem valamennyi lelőhelyen előfordul. Az összes vizsgált rétegsorban illetve lelőhelyen megtalálható a Caicirhynchia, a Liospiriferina és a Zeilleria. A Cuneirhynchia a Kardosréti Mészkő kivételével, míg a Lobothyris a sümegi új gyűjtés kivételével mindenhol előkerült. Ez utóbbi azért is érdekes, mert a sümegi régi anyagban viszont a Lobothyris volt a leggyakoribb nemzetség. Az alsó-szinemuri képződményekben a Cuneirhynchia kivételével azok a taxonok fordulnak elő minden lelőhelyen, amelyek már a hettangi Kardosréti Mészkőben is jelentkeztek. A Cuneirhynchia viszont az egyik leggyakoribb nemzetség a tatai Kálvária-domb anyagában, tehát ennek is ismerjük a hettangi gyökereit. Néhány nemzetség a vizsgált alsó-szinemuri szelvényekben csak a Gerecsében, vagy pedig csak a Bakonyban fordul elő. A Piarorhynchia eddig csak a Gerecséből ismert, ott is csak egy lelőhelyen. A bizonytalan generikus besorolású „Rhynchonella" triquetra szintén csak a Gerecsében bukkant elő, de ott a Keleti-Gerecse valamennyi vizsgált lelőhelyén megtalálható kisebb-nagyobb mennyiségben. A Callospiriferina viszont csak két bakonyi anyagban fordult elő: a Lókúti-dombon és a sümegi új gyűjtésben. Nagyon érdekes két másik bakonyi nemzetség térbeli megjelenése. A Rhynchonellina és a Securina csak Lókútról és a márkói Som-hegyről került elő, azaz a Hajag-Papod-hátság (VÖRÖS, 1992) két oldaláról. A gyakoriságuk viszont egymással ellentétes: a Rhynchonellina ritka Lókúton, viszont nagyon gyakori a Som-hegyen. Ezzel szemben a Securina ritka a Som-hegyen és viszonylag gyakori Lókúton. Prionorhynchia greppini - Lókúti-domb
