Dulai Alfréd: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 26. - A Dunántúli-középhegység hettangi és kora-szinemuri (kora-jura) brachiopoda faunája I. Diverzitás, rétegtani elterjedés, paleoökológia, paleobiogeográfia, faunafejlődés (Zirc, 2002)

Kutatástörténet

KUTATÁSTÖRTÉNET A Dunántúli-középhegység kora-jura brachiopodáit először BEUDANT (1822) és RÓMER (1860) említette, pontosabb fajmeghatározás nélkül. Két évvel később PAUL (1862) 5 fajt határozott meg a bakonybéli Kőris-hegyről. Az első nagyobb rendszertani munka BÖCKH (1874) nevéhez fűződik, akinek műve máig is alapvető forrásmunkának számít minden jura brachiopodákkal foglalkozó paleontológus számára. A Bakony déli részének alsó-Iiász rétegeiből (Ihartű; Városlőd; Szentgál, Tűzköves-hegy; Úrkút; Márkó, Som-hegy) 34 fajt különített el, amelyek között 11 új faj szerepelt („Terebratula" Fötterlei; „Terebratula" ovatissimaeformis; „Terebratula" („Waldheimia") Herendica; „Terebratula" („Waldheimia") Bakonica; „Terebratula" („Waldheimia"?) linguata; „Rhynchonella" Urkutica; Rhynchonella" Hungarica; Rhynchonella" pseudopolyptycha; Rhynchonella" forticostata; Rhynchonella" Matyasovszky; Rhynchonella" Hofmanni). Ezzel csaknem egy időben KOCH A. (1875) a bakonybéli Kőris-hegyről, Szépalmapusztáról és Kardosrét környékéről publikált gazdag szinemuri faunát, rendszertani leírások nélkül. Mindhárom lelőhelyről említette a BÖCKH (1874) által leírt „Terebratula" ovatissimaeformis fajt, amelyet ma jellemző hettangi formának tartunk. A Gerecséből első ízben HOFMANN (1884) említ csaknem egy tucat brachiopoda taxont, köztük egy új fajt (,JUiynchonella" securiformis). Az első világháborút megelőző években számos kisebb-nagyobb publikáció foglalkozott a terület kora-jura brachiopoda faunájával. „A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei" című sorozat paleontológiái függelékében VADÁSZ (1911) a Déli-Bakonyból említett néhány liász fajt. KOCH N. (1909) a tatai Kálvária-dombról sorolt fel 20 liász brachiopoda-fajt. A Pilis-hegység kora-jura brachiopodáinak első és máig is egyetlen ismertetése VÍGH GY. (1913) nevéhez fűződik (Velka Skala). KULCSÁR (1914) néhány gerecsei példányt ábrázolt. Csaknem két évtizedes szünet után KOVÁCS (1931) hettangi fajokat és a magasabb liászba tartozó taxonokat sorolt fel a Hamuházi-hegy Dachsteini típusú liász mészkövéből és a Hierlatzi típusú mészkőből. A második világháború előtti és alatti években jelent meg két jelentős rendszertani leíró munka. ORMÓS (1937) a bakonyi Kék-hegyről írt le 47 szinemuri (köztük 9 új) brachiopoda taxont („Waldheimia" kékhegyensis; „Waldheimia" spatula; Rhynchonella" magnicostata; ,JRhynchonella" telegdi rothi; Rhynchonella" lata; ,Jihynchonella" gracilis; ,JViynchonella"parvicostata; Rhynchonella" sublaevicosta var. lata; Rhynchonella" planifrons). VÍGH G. (1943) a Nyugati-Gerecse szinemuri és pliensbachi brachiopodáit dolgozta fel (61 taxon, köztük 5 új: Rhynchonella"zitteli var. multicostata; Rhynchonella" cartieriformis; ,JRhynchonella" forticostata var. minor; ,JUiynchonella" retrocurvata; Glossothyris aspasia n. var.). A második világháború után sokáig csend volt a hazai liász pörgekarúak kutatása területén. FÜLÖP és társai (1960) először említettek liász brachiopodákat a Vértesből. VÍGH G. in FÜLÖP (1975) a tatai Kálvária-dombról ismertetett 41 kora-liász taxont. A Veszprém 200 000-es földtani térkép magyarázójában IFJ. NOSZKY (1972) hettangi brachiopodákat sorolt fel, melyeknek egy része azonban valószínűleg szinemuri kőzetekből származik. Ugyanakkor - főleg felső-szinemuri lelőhelyekről - 80 szinemuri taxont is ismertetett a faunalistában. Nagyon jelentős előrelépés történt a vizsgált témában az 1960-as évek végétől napjainkig VÖRÖS A. munkássága révén, aki a magyarországi jura, és ezen belül különösen a bakonyi pliensbachi brachiopodák kutatásában szerzett elévülhetetlen érdemeket az elmúlt 30 évben. Sokoldalú munkája során többek között rendszertani (VÖRÖS, 1978; 1983a; 1993c), paleoökológiai (VÖRÖS, 1973; 1974; 1984c; 1986a), paleobiogeográfiai (VÖRÖS, 1977; 1982a;